Greendex (Greendex.hu)

Elkezdődött a téli olimpia Kínában. Az olimpia, ami arról lesz nevezetes, hogy az első volt a sorban, ahol kizárólag műhavon rendezik meg a havas versenyszámokat. A műhó a jövőben egyre nagyobb teret nyerhet a most még természetes hóval is bőven rendelkező síterepeken. Olyannyira, hogy a század végére nemigen marad olyan, korábban olimpiát rendező síterep, mely természetes körülmények között újra meg tudná rendezni a havas versenyeket.

De mi a helyzet Magyarországon? Nálunk is egyre nagyobb teret nyer a síelés, több sítereppel is rendelkezünk. A telek viszont egyre rövidebbek, csökken a havas és fagyos napok száma is. Van jövője a hazai sípályáknak?

Véget ért a január, ezzel befejeződött a Veganuár is. Nem biztos viszont, hogy feladjuk a növényi központú étrendet, mert az elmúlt időszakban számos pozitív hatását ismertük meg – persze azon túl, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem mindennapjaiban talán az étrendünk átalakításával tehetünk a legtöbbet.

Viszont egyelőre kevesen és keveset tudunk erről az étrendről, ezért is kérdeztünk meg nemrég egy dietetikust, hogy mire érdemes figyelni. Azt máris tudjuk, hogy a B12 vitamint bevitelére kiemelt figyelmet kell fordítanunk.

Az adás végén szóba kerül egy friss felmérés is, melynek eredménye alapján a fejlődő országok ifjúsága valamivel komolyabban veszi a fenntarthatóságot, mint a fejlett országok Y– és Z-generációs fiataljai. A dolog hátterében az állhat, hogy a felmérésben résztvevő fejlődő országokban már most jobban lehet érezni a klímaváltozás és a környezetszennyezés negatív hatásait, mint a fejlett országokban.

Mind úgy érezzük, hogy a telek rövidebbek lettek, már kevésbé fehérek és a hideg sem ugyanolyan hideg, mint régen volt. De tényleg ez a valóság vagy ez csak a szubjektív érzetünk? Egy a napokban megjelent elemzés arra mutatott rá, hogy egy már igenis a valóság, és ha nem haladunk gyorsabb léptekkel a klímacélok felé, a teleink még kevésbé lesznek olyanok, mint sokunk gyerekkorában. Ez ráadásul egy olyan probléma, mely a természetet is érzékenyen érinti. Az évszakok elcsúszásával megbomló rend a biodiverzitásra is komoly csapást mérhet.

Sajnos nem a kibocsátás nyomán változó klíma az egyetlen, amivel nehéz helyzetbe hozzuk a természetet: többek közt a zsugorodó életterük miatt a koalák száma úgy megcsappant, hogy a napokban veszélyeztetett fajjá nyilvánították. Az ember terjeszkedése viszont nem csak a koalákat érinti: a feldarabolódott, elaprózódó életterek számos fajt hoznak nehéz helyzetbe. Gondoljunk csak bele: egy tigrisnek akár 100 négyzetkilométeres is lehet a territóriuma. Vajon hogyan tudja mindezt bejárni, ha autópályák és más építmények szabdalják?

Az adás második felében a mindennapi kihívások egyik legkellemetlenebbikére, a mosogatásra terelődött a szó. Nemrég megjelent cikkünk kapcsán boncolgattuk saját és családi tapasztalatainkat. A víz kapcsán megemlítettük a szürkevizes rendszereket, melyekről megállapítottuk, hogy még korántsem elterjedtek annyira, hogy egy átlag háztartásban találkozhassunk velük. Pedig mennyivel jobb lenne, ha nem tiszta ivóvízzel húzhatnánk le otthon a wc-t..

Adásunk első felében egy különleges vadászati ágról, az agarakkal végzett vadászatról beszélünk majd. Rendszeres szerzőnk, Börzsey Barbi vezet be minket az agarászat rejtelmeibe, ahol azt is megtudjuk, hogy a kutyákkal végzett vadászat sokkal humánusabb a puskával végzettnél, hiszen itt a zsákmánynak van esélye elmenekülni.

Ezután Barbi mesél nekünk egy furcsa találkozásról. Nemrég futás közben összeakadt egy ormányos medvével. A Dél-Amerikában őshonos állat egyébként nem lepődött meg különösen, mert emberekhez volt szokva. De vajon hogy kerül Magyarországra egy olyan faj képviselője, ami tőlünk több ezer kilométerre él? Néhány here boncolgattuk már az illegális állattartás kérdését.

Innen már csak egy kis lépés az invazív fajok problémája. Ezek olyan növények és állatok, melyek az eredeti élőhelyüktől eltérő helyen és körülmények között is sikeresen fenn tudnak maradni. Mivel általában nincs természetes ellenségük, versenyelőnyt élveznek az őshonos fajokkal szemben és akár ki is szoríthatják őket. Beszédes adat, hogy az elmúlt 60 évben csak Európában 116,61 milliárd eurós kárt okoztak az invazív fajok.

Végül kitérünk néhány szóban a kertészkedésre is. Barbi idén először fog ültetni mélymulcsba, ennek kapcsán pedig szóba kerül az erózió problémája, a mezőgazdasági vegyszerek használatának kérdése és az is, hogy biztosan szükség van-e minden áron a kapálásra. A permakultúráról is beszélünk röviden, melynek jobb megértéséhez a The Biggest Little Farm című film megtekintése is erősen ajánlott!

Ausztrál tudósok a modern géntechnológia vívmányait bevetve feltámasztanák a közel 100 éve kihalt erszényesfarkast – írtuk a napokban, ez pedig  remek vitaindítónak bizonyult.

Az erszényesfarkas egyébként rémesen cuki állat volt, már amennyire egy ragadozót annak lehet nevezni. Azon túl, hogy többek közt a kengurukhoz hasonlóan erszényében nevelte fel fejletlenül világra jött kicsinyeit, olyan különleges tulajdonságokkal bírt, mint hogy egyes krokodilokhoz hasonlóan közel 180 fokban ki tudta nyitni a száját.

A múlt idő sajnos azért indokolt, mert 1936.szeptember 7-én elpusztult Benjamin, a Hobarti Állatkert utolsó erszényesfarkasa, ezzel pedig véglegesen kihalt a faj. Ezt a véglegességet egyébként többen is megkérdőjelezték az idők során, többen is látni vélték a tasmán tigrisnek is nevezett faj egyedeit. Erről szól a podkasztban említett The Hunter című film is, ahol – nem nehéz kitalálni – az a főszereplő feladata, hogy vadásszon le egyet a megmaradt állatok közül. (magyarul egyébként A vadász illetve Az orvvadász címen is fellelhető a neten).

Sajnos azonban eléggé úgy tűnik, hogy erszényesfarkasok márpedig nincsenek. Ha újra találkozni szeretnénk velük, az egyetlen út valóban a feltámasztásuk lehet. De vajon ennek mennyi a realitása? És ha sikerül is, vajon mi várna erre a régi–új fajra? Lehet-e laborban olyan genetikai sokszínűséget (lásd tasmán ördög) megalkotni, hogy egy életképes populációt hozzanak létre és visszaengedjék őket a vadonba? Esetleg csak egy Jurassic Park-szerűen, látványosságként mutogatnák a „létrehozott” néhány egyedet?

Ausztráliában egyébként is rájár a rúd mostanság az állatvilágra. Írtunk és beszéltünk is a koalák helyzetéről, ami az elmúlt 10 évben drámai módon leromlott, a veszélyeztetett faj státuszig lökve a kedves, eukaliptusznyammogó szőrmókokat. De vajon nem lenne-e több értelme annak, ha a még létező fajok megmentésére koncentrálnánk és költenénk azt a tengernyi pénzt, amibe a génszerkesztéses eljárással létrehozandó állatok kerülnének?

A génszerkesztés, génmódosítás valahogy a laborban tenyésztett húsok felé sodort minket. (Azért rendkívül érdekes, hogy bármiről is beszéljünk, előbb–utóbb mindig kikötünk az ételeknél.) A kémcsövekben végzett hústenyésztés olyannyira nem sci-fi, hogy Szingapúrban néhány hónapja engedélyezték az első ilyen termék piacra dobását, de attól (szerencsére?) még távol vagyunk, hogy széles körben és elérhető áron megjelenjenek ezek a hústermékek. Ennek kapcsán viszont azon kezdtünk el gondolkozni, hogy vajon azok a vegetáriánusok vagy épp vegánok, akik állatjóléti megfontolások miatt nem fogyasztanak húst, vajon kivételt tennének a laborban növesztett változatokkal?

Nem terveztük, de egy kicsit a GMO növények tengerére is beeveztünk. Bármennyire is furcsán hangzik, a téma nem is áll olyan távol az erszényesfarkasoktól. Itt is arról van szó, hogy az ember belenyúlt a természet rendjébe. De míg talán a kihalt emlősnél tényleg a tudományos kíváncsiság, és talán az önzetlenség vezeti a kutatókat, addig a génekkel való variálás a mezőgazdaságban kő kemény biznisz. Ennek megfelelően rengeteg marketinglegenda lengi körül a GMO növényeket. A podkasztban egy kicsit beszélünk ezekről is, és lerántjuk a leplet a genetikailag módosított növényekről: jelenleg egyetlen olyan sincs közöttük, mely objektív szempontok szerint a hagyományos fajták fölé tudna kerekedni. Veszélyük ellenben rengeteg van.

Itt a tavasz, így aztán egyre szaporodnak nálunk is a kertészkedéssel, palántázással, és úgy általában a természettel foglalkozó cikkek. A témában igen aktív szerzőnk Réthy Kati, aki „civilben” is elsősorban ilyen témákkal foglalkozik. Agroökológusként igencsak képben van a modern növénytermesztési ismeretekkel, sőt ezek terjesztésében is fontos szerepet vállal: nem csak nálunk, a Greendexen publikál, de a Magház kötelékében számos, ismeretterjesztés fókuszú közösségi eseményen is részt vesz.

Ahogy arra beszélgetés során kitérünk majd, Kati 7 éve gazdálkodik. Eddig kis léptékben, bérelt vagy szívességi használatra megkapott területeken termelt, azonban idén sebességet vált és saját, a budapesti agglomerációban fekvő telkén vág bele a kertészkedésbe. A szerelemből főállás lesz, a cél pedig az árutermelés beindítása.

Az ökológiai gazdálkodásban találkozik az ökológia, a biológia és az a teremtő energia, ami a természetről való tudásban és a vele való együttműködésben gyökeredzik. –vallja Kati

Az elmúlt években egyébként Budapest belterületén, a társasház hátsókertjében létesített, alig 2 négyzetméter alapterületű üvegházában nevelte tél végétől a palántákat. Sikerét az is mutatja, hogy a saját szükségletei felett bőven jutott a piacra is a palántákból. Mágiájának fontos eleme a kis polikarbonát üvegház, mely a magfogásban is kiemelt szerepet kap.

Utóbbiról egyébként elmondja, hogy az élelmiszer önellátás valójában a vetőmag önellátással kezdődik. Kati szerint ez még sokkal nehezebb is lehet mint a kertészkedés, hiszen adott esetben sokkal tovább kell életben, és egészségesen tartani a növényeket, hogy legyenek megfelelő minőségű vetőmagok a következő szezonra.

Persze kezdőként nem tudunk rögtön a magfogással indítani. A kezdő magcsomagok beszerzéséhez remek lehetőséget kínálnak a magbörzék, melyek hazai elterjesztésében a Magháznak elévülhetetlen érdemei vannak. Ezekre a rendezvényekre már csak azért is érdemes eljárnunk, mert bár a kertészeti áruházakban is egyre többféle növényből választhatunk a különlegesebb növények vagy épp a tájfajták még limitáltan találhatók csak meg.

Kati mesél néhány magbörzés élményéről is, és pár igazán különleges növényről is. Például a Dél-Amerikából származó, és a Magház segítségével beszerzett egérdinnyéről. Ahogy az el is hangzik, még nem vagyunk elkésve a palántázással, aki pedig beszerezne néhány vetőmagot esetleg pár hasznos tanácsot, az el tud menni az egészen március végéig futó magbörzékre. A Magház oldalán található térképen meg lehet nézni merre szerveződnek ilyenek.

A beszélgetés második felében szót ejtünk a globális ellátási lánc sebezhetőségéről, ennek kapcsán pedig az önellátás fontosságáról. Persze nem arról van szó, hogy mindent magunknak kellene megtermelni, nem kényszer a kertészkedés, de semmiképp sem hátrány. Már csak azért sem, mert ahogy arról sokszor beszélünk, nagyon eltávolodtunk a természettől.

Akár már egy pár cserépnyi növénnyel való munka is olyan lélekemelő tevékenység, ami ki tud rántani minket a mindennapok rohanó valóságából.–mondja erről Kati

Mások mellett szót ejtünk még a kártevők elleni védekezésről, melynek kapcsán a gazda saját tapasztalatait is megosztva értékes tanácsokkal ellátva azokat, akik vegyszerek nélkül szeretnének kertészkedni.

A Felelős Gasztrohős Alapítvány az Eisberg támogatásával indít versenyt olyan felelősen innovatív vendéglátóhelyeknek, akiknél kiemelt szerepet kap a hazai alapanyagok használata. A Gasztrohős Díj 2022 - Hazai körforgásban versenyre jelentkezők a szakmai zsűri és a közönség elismerése mellett több mint 800.000 forint értékű hazai termékekből, alapanyagokból álló “zöldítő” ajándékcsomagért szállhatnak versenybe. 

Felelős működés a krízishelyzetben? Lehetséges! 

Hagyományteremtő céllal tavaly indították útjára a Gasztrohősök először a Gasztrohős Díjat, amikor is olyan éttermeket kerestek, akik a bezárásokkal, karanténnal sújtotta helyzettel környezetileg, társadalmilag felelős megoldásokkal birkóztak meg. Arról, hogy mik voltak ezek Kiss-Szabó Eszterrel a Felelős Gasztrohős Alapítvány kommunikációs vezetőjével beszélgettünk. 

A Felelős Gasztrohős és a Greendex közös sorozata, a Meatless Monday az itthon szezonálisan elérhető zöldségeket és gyümölcsöket mutatja be.

Hazai körforgásban

Az idei díjjal a hazai alapanyagokat kiemelten, kreatívan használó vendéglátóhelyeket díjazzák majd, mellyel szeretnének inspirációt adni, a jó gyakorlatokat kiemelni a szakma számára. Habár azt hinnénk, erre nincs szükség, a magyar éttermek magyar alapanyagokból dolgoznak, ez még nincs teljesen így, a termelői együttműködések pedig még ritkábbak. 

A fenntartható vendéglátás hazai helyzetéről, a verseny menetéről és a közönségdíjért versengő helyek listájáról is szó esett továbbá a podkaszt új részében.

Változó intenzitással, de teljes mellszélességgel kopogtat a tavasz az ablakokon, így időszerű beszélgetni egy kicsit a kerékpározásról. Bence nem csak az elviselhető hőmérsékletű évszakokban, de télen is teker, így van bőven mondanivalója a témáról. Például arról, hogy hol és hogyan érdemes közlekedni a kétkerekűvel, mit érdemes a láncra kenni az első használat előtt vagy arról, hogy miért fontos, hogy mindig legyenek rendesen felpumpálva a gumik.

Az adásban elhangzik az is, hogy a kerékpárúton 50 km/h a megengedett legnagyobb sebesség, ez azonban nem teljesen igaz ebben a formában. A Magyar Kerékpárosklub cikke alapján a KRESZ szerint

kerékpárral lakott területen belül legfeljebb 40 km/h sebességgel szabad közlekedni. Lakott területen kívül sisakban 50 km/h a megengedett legnagyobb sebesség, de csak ha utast nem szállítunk. Sisakot kötelező használnunk ha 40 km/h felett haladunk. Kerékpárúton 30 km/h, gyalog- és kerékpárúton 20km/h a megengedett maximális sebesség.

Sisakot egyébként is érdemes minden esetben használni. Ahogy Bence mondja, a mindennapokban is egyre több olyan bringással találkozik, aki védi a kobakját. Persze védekezni azzal is lehet, ha olyan útvonalat választunk, ahol kisebb esély van arra, hogy például autók között kelljen haladnunk. Ebben segíthet sokat a BudapestGO kerékpáros útvonaltervezője, ami a szerkesztőség Lance Armstrongja szerint jobb a Google megoldásánál is.

Az adás első felében az ukrajnai orosz invázió nyomán egy kicsit beszélünk az energiahordozókról és Európa energiafüggőségéről. Ez azért is kulcsfontosságú téma, mert ahogy Major András írta a Greendexen megjelent cikkében, az orosz energia európai szerepe annyira magától értetődővé vált az elmúlt évtizedekben, hogy nemrég még senki nem számolt reálisan a tőle való függetlenedéssel.

Most viszont már egyre többen beszélnek arról, hogy ezt a függőséget hosszabb vagy rövidebb távon, de meg kell szüntetni. Az Európai Unió például 2027-ig szeretné megszüntetni az orosz energiahordozóktól való függését. Ennek nyomán máris elindultak a változások, például a bürokratikus akadályok miatt a megújulókat kisebb mértékben alkalmazó Olaszországban a kormány zöld utat adott hat szélerőműpark megépítésének, és terveik szerint 30 hónapon belül készen állnak majd az orosz gázról való leválásra.

Egyik napról a másikra tehát nem fog menni az átalakulás, de az is látható, hogy a mostani helyzet akár komoly lökést is adhat az európai energiaátmenetnek. Erre pedig szükség is lenne. Ahogyan Patricia Espinosa, az ENSZ hamarosan leköszönő klímavédelmi vezetője mondta, Oroszország ukrajnai inváziója nem vonhatja el a világ vezetőinek figyelmét az egyre súlyosbodó éghajlati válságról. A szakember szerint továbbra is a klímaválság az emberiség jövőjét leginkább fenyegető krízis.

A napokban megjelent cikkünkben körüljártuk az ágyi poloskával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Ezen felbuzdulva pedig arra gondoltunk, hogy a podcastban is az otthonunkban előforduló kártevők és vérszívók témáját vesszük górcső alá, szigorúan saját élmények alapján. Abból ugyanis van bőven!

Kiirtani az ágyi poloskát = mission impossible

Rendkívül galád dögök az ágyi poloskák. Aprók, nehéz észrevenni őket és leginkább akkor támadnak, amikor már alszunk. Az egyetlen pozitívum, ami velük kapcsolatban említhető, hogy nem terjesztenek betegségeket. Épp ezért az lenne a legjobb, ha sosem kellene összefutnunk velük. Ez persze nem annyira egyszerű feladat: akár azzal is könnyedén megfertőzhetjük a lakásunkat, ha vendégségben, vagy szálláshelyen olyan ágyban alszunk, ahol vannak ágyi poloskák.

Ha egyszer megvan a baj, az egyetlen megoldás, úgy tűnik, a vegyszeres irtás lehet. Ez viszont csak akkor lehet hatásos, ha a lakás vagy épp a társasház minden helyiségében elvégzik, különben a poloska-rohamcsapatok átmasíroznak az érintetlen területekre, és ott átvészelik a bajt. A probléma alternatív megoldását ezúttal Zsófi szállítja, mely azonban a legtöbb esetben nem kivitelezhető.

Meg lettél vérszívva?

Nem az ágyi poloska az egyetlen kistestű állat, mely hazai pályán tör az életünkre. Ilyen lehet a már nevében is rendkívül ijesztőnek ható pókszázlábú, melyet az alábbi képen láthatunk. Ez az ádáz rovar nagyon meg tudja csípni az embert, jobb tartani tőle a tisztes távolságot. Sajnos azonban vele is az van, mint az ágyi poloskával: az éj leple alatt a legaktívabb, így legtöbbször láthatatlanul tevékenykedik. Az egyetlen szerencse, hogy ő nem kifejezetten az emberekre van ráállva.

Áttérve a legismertebb vérszívókra, azon tanakodtunk, hogy vajon mi alapján szívnak nagyobb szeretettel a szúnyogok egyeseket, mint másokat. Bár nagyon valószínű, hogy a kérdésnek lehet valami köze a vércsoportokhoz, ezt tudományosan (a beszélgetésben) nem tudtuk alátámasztani. Mindenesetre az biztos, hogy egyre jobban tesszük, ha óvakodunk a szúnyogoktól: ahogy korábban többször írtunk róla, már egyáltalán nem csak a trópusokon terjeszthetnek betegségeket.

Megeszik az ételed, kizabálnak a ruhádból

Kevés bosszantóbb állatot ismerek a molyoknál. Szinte mindenkinek van olyan története, amikor a lisztben, száraztésztában, magvak között vagy bármely más élelmiszerben feltűntek a kukacok. A lepkék lerakják a petéiket az ételben, a kukacok pedig abban fejlődnek ki, a legrosszabb pedig az, hogy akár a boltból is hazavihetjük őket. Azok a molyok akik nem kajánkra utaznak, kirághatják a kedvenc pulcsinkat, belezabálhatnak a nagyitól örökölt sálba.

Az ellenük való küzdelem remek eszközei a feromoncsapdák, az ételek fagyasztása vagy épp levendula. Az igazán kemények akár meg is ehetik a megkukacosodott lisztet, ahogy ezt halljuk majd a podcastban – persze én személy szerint ezt nem ajánlanám senkinek. Itt kell megjegyezni, hogy a molyok ellen vívott heroikus küzdelemért minimum egy virtuális mellszobrot érdemel főszerkesztőnk, aki a Szekszárdi utcai légi csata néven elhíresült ütközet során próbált pontot tenni molyproblémára. Nem sikerült neki.

Természetes megoldások a védekezésre

A podcast vége felé többé–kevésbé arra a közös álláspontra helyezkedünk, hogy a pókok a barátaink. Egymástól függetlenül kialakult, nem tudományos megérzésünk azt súgja, hogy a lakásunkban hálót szövögető pókok abban érdekeltek, amiben mi is: kerüljön hűvösre minél több rovargonosztevő. Hogy a valóságban is működik-e a dolog, vagy csak szeretnénk, hogy működjön, azt nem tudom.

Több mint 2 millió kutya él hazánkban, míg a macskák tekintetében még jelentősebb a szám. Az egyéb háziállatokat is figyelembe véve kijelenthető, hogy nagyon is fontos számunkra a házi kedvencek tartása. Ebbéli tudatosságunk viszont még sokat fejlődhet a jövőben. Az egyik legfontosabb teendőnk alaposan átgondolni, honnan válaszunk magunknak állatot.

Gondoljuk meg kétszer, hogy készen állunk-e!

A nulladik lépés mindenképpen az, hogy végiggondoljuk: biztosan szükségünk van háziállatra? Tudunk felelős állattartók lenni, elég időt szánni az állatra és biztosítani neki a szükséges feltételeket? Ha a válasz igen, akkor a menhelyről való örökbefogadás a legjobb lehetőségünk. Számtalan menhelyen gondoznak olyan kutyusokat, akik valami miatt az utcára kerültek. Ha ezekről a helyekről fogadunk örökbe állatot, ezzel nemcsak a jobb élet lehetőségét biztosítjuk egy kutyusnak, de mivel felszabadul a helye, egy másik nehéz sorsú állatnak is esélyt teremtünk.

Nem mellesleg ezzel az illegális szaporítók kenyerét is elvesszük, akik sokszor embertelen körülmények között tartják az állatokat, bennük nem érző lényt, hanem üzleti lehetőséget látva.

A menhelyeken egyébként lehetőség van az ismerkedésre is, sőt sok helyen az örökbefogadást is megelőzi egy hosszabb-rövidebb periódus, amíg kiderül, hogy biztosan a legjobb helyre kerül-e az állat.

Mindenképp a menhelyi állatok mellett szól az is, hogy legtöbbször az alapvető nevelési köröket már nem kell lefutnunk velük, valószínű, hogy néhány alapvető parancsot már ismernek, és szobatisztaságra vannak nevelve. Ez a kezdő kutyatartók dolgát is megkönnyítheti. Emellett az sem elhanyagolható előny, hogy a menhelyről örökbefogadott állat jó eséllyel sokkal egészségesebb, mint a szaporítótól vásárolt.

Kapjanak esélyt a fekete kutyák is!

Bence tapasztalatai szerint a fekete kutyákat jóval kisebb arányban fogadják örökbe, míg a menhelyre bekerült kutyusok között inkább felülreprezentált a számuk. Ezt számos cikk alátámasztja, sőt külön fogalmat is alkottak rá: ez a Black Dog Syndrome (BDS) vagy magyarul fekete kutya szindróma.

A jelenség oka nem világos, de a menhelyeken világszerte megfigyelték, hogy az örökbefogadások nagy részénél a fekete kutyákat figyelmen kívül hagyják a világos színűek javára. Több elmélet is próbálja magyarázni a jelenséget a mitológiai vonatkozásoktól kezdve a vélt agresszivitáson át a fekete kutyák kevésbé fotogén mivoltáig. A BDS miatt a fekete kutyák általában jóval tovább maradnak a menhelyeken, mint világosabb színű társaik. Érdekesség, hogy a macskák esetében is megfigyelhető hasonló tendencia.

A macskákra is figyeljünk oda!

A cicákat sok esetben nem is kell örökbe fogadni, sokszor ők találnak meg minket, és ha ételt adunk nekik, visszajáró vendégek lesznek. Bár legtöbben azt gondoljuk, hogy a macskák etetése állatbarát cselekedet, valójában az lenne az élővilág számára a legnagyobb segítség, ha ezeket a cicákat ivartalaníttatnák. Ez már csak azért is fontos lehet, mert a kóbor cicák gyakran párosodnak a hazánkban fokozottan védett vadmacskákkal, melyek tiszta genetikai állománya így veszélybe kerül.

Bármilyen hihetetlen, de ezek a kedves szőrgombócok igazi csúcsragadozók, akik milliószám pusztítják az egyébként is sok esetben veszélyeztetettnek számító énekesmadarainkat. Ha azonban idővel a kóbor macskák az ivartalanítás miatt kikopnának, akkor sokkal kisebb lenne a veszteség. Ugyanígy fontos, hogy saját cicánkat csak akkor engedjük a szabadba, ha legalább a nyakába akasztunk egy csengőt, amellyel az esetleges prédái esélyt kapnak.

A zaj életünk minden pillanatában körülvesz bennünket. Nagyon nem mindegy viszont, hogy milyen hangerővel zúdul ránk: az erősebb vagy huzamosabb ideig fennálló zajok akár komoly egészségügyi problémákat is okozhatnak. A zaj – illetve ebben az értelemben sokkal helyesebb, ha azt mondjuk, zajszennyezés – alattomos jószág. Legtöbbünkben nem tudatosulnak káros hatásai, így nem is igen védekezünk ellene. Pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyes megállapításai szerint a zajszennyezés az egészségügyi problémák második legfontosabb környezeti oka, közvetlenül a légszennyezés után.

Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk a témával kapcsolatban, a rendelkezésre álló adatok alapján úgy becsülik, hogy a környezeti zaj évente 48 ezer új iszkémiás szívbetegséghez és 12 ezer korai halálesethez járul hozzá az Európai Unióban. Ugyanitt nagyjából 22 millió ember szenved tartós és jelentős zajszennyezéstől, melynek jelentős következménye az is, hogy rengetegen szenvednek krónikus alvászavarban.

Nem csak mi vagyunk érintettek
Sőt! Az emberi eredetű zajszennyezés súlyos károkat okoz a természetben is. Elnyomja a többi hangot, és feldarabolja azokat az akusztikai kapcsolatokat, amelyek korábban összekötötték a populációkat és a közösségeket, elmossa az élővilág végletekig kifinomult láthatatlan dinamikáját.

Hogy konkrét példát is említsek: a tengeri állatok jelentős hányada – a planktonoktól kezdve a bálnákig – elsősorban víz alatti hangokat használ tájékozódásra, párkeresésre vagy épp zsákmányszerzésre. A hajóktól és más emberi tevékenységből származó zajok viszont egyre erősebben telepszenek rá a vizekre. A tudósok szerint ez legalább akkora károkat okoz a tengerekben, mint a túlhalászat vagy az éghajlati válság. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a teknősök a külső zajok hatására időlegesen akár napokra is elveszíthetik hallásukat.

Még megdöbbentőbb, hogy még a fák is szenvednek a zajszennyezéstől. Amerikai kutatók azt találták, hogy egy 15 éven át jelentős emberi eredetű zajszennyezésnek kitett területen 75%-kal volt alacsonyabb a fenyőnövendékek száma, mint egy csendes területen. Ezt azért annyival ki kell egészíteni, hogy a különbség elsősorban abból adódott, hogy a fenyők terjedésében kulcsszerepet játszó madárfajok messzire elkerülték a kérdéses területet.

A cikk folytatódik a Greendexen.

Aktuális adásunkban a borászat és szőlészet témakörében igencsak jártas szerzőnkkel, Hatos Fannival beszélgettünk. A podcastból kiderül, hogy mi a különbség az organikus, a bio és a biodinamikus szőlőművelés között, és hogy mit jelent az, ha natúr bor kerül a poharunkba.

A bor esetében – eltérően például a friss zöldségektől és gyümölcsöktől – attól önmagában nem lesz bio a termék, ha az szőlőben nem használtak permetszert, hiszen a termék előállításának még számos fázisa van, amikor kerülhet bele olyan anyag, ami nem feltétlenül oda való. Az organikustól a bión át a biodinamikusig egyre szigorúbbak a kritériumok, és egyre fontosabbá válik az, hogy a borhoz milyen és mennyi kezelőanyagot tesznek a préselést követően. 

Hogyan lesz biodinamikus egy bor?
Ha biodinamikus módszerekkel előállított bort szeretnénk inni, akkor a legbiztosabbra akkor mehetünk, ha a Demeter minősítést keressük a palackokon. De hogy miért érdemes keresni az ilyen borokat?

„A biodinamika az, amikor semmit nem veszünk el, és semmit nem adunk hozzá a borhoz.”

Ez a fajta hozzáállás már a bioborászatok egy jelentős részében is megjelenik, ráadásul már a szőlőben is tetten érhető. Gyakran traktorok és munkagépek helyett állatokkal végzik a munkát, és sokkal többen, több időt töltenek a tőkék közt. Ahogy egy neves osztrák borász vallja, „egy séta a szőlőben felér egy permetezéssel”.

Persze a betegségek a biodinamikus– illetve a bioszőlőt sem kerülik el. Ezért ezek a borászatok is alkalmaznak bizonyos szereket a védekezésre. A biodinamikus borászatok például különböző gyógynövények teáit használják, hatásos növényi kivonatokat alkalmaznak, de minden esetben csak nem felszívódó, azaz kontakt szereket vetnek be.

Vegán bort a vegánok asztalára!
A beszélgetésben szót ejtünk a vegán borokról is. Már maga a kifejezés zavarba ejtő lehet, hiszen hogyan merülhetne fel egyáltalán, hogy egy szőlőből készült termék tartalmaz állati eredetű összetevőt? Laikusként fogalmam sem volt arról, hogy ezt hogyan kell értelmezni. Fanni elmagyarázta, hogy – elsősorban a konvencionális borászatok – a derítési eljárás során sokszor alkalmaznak állati eredetű derítőszereket, ezzel pedig megszűnik vegánnak lenni a bor. Szerencsére azok számára, akiknek fontos a vegánság, de bort is innának, manapság már rengeteg lehetőségük van.

Igazodjunk a holdnaptárhoz?
A biodinamikus szőlészetben komoly figyelmet fordítanak a Hold aktuális állására, a holdnaptár alapján ütemezik a munkálatokat. Ahogy Fanni egy korábbi, a Greendexen megjelent cikkében írta, a Hold köztudottan kapcsolatban áll az apállyal és a dagállyal, hasonló módon a teljes ökoszisztémára, valamennyi élőlényre, így a szőlőre is hat.

Az egyes holdciklusokban más és más a talaj vízszintje, a Hold különbözőképpen veri vissza a Nap sugarait, eltérő folyamatok zajlanak le a szőlőben. Ez pedig ad egy természetes ritmust a borásznak, melyet kihasználva magasabb minőségű terméket tud előállítani.

Mi lesz a borral, ha beüt a klímaváltozás?
Egyes előrejelzések szerint, ha nem változtatunk a klímaváltozás menetén, a Kárpát-medence akár 2050-re alkalmatlanná válhat a szőlőtermesztésre.  Bár ez a lehető legborulátóbb jóslat, ha nem is valósul meg, arra mindenképp rámutat, hogy cselekednünk kell. A borászoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az ellenállóbb fajták nemesítésére. Közben felértékelődhetnek a korábban lesajnált északi lejtők, a délieken viszont olyan új gazdálkodási módszerek bevezetésére lesz szükség, melyek ma még teljességgel szokatlanok.

A nagy vegánsonka-dilemma

Az ünnep közeledtét legjobban az jelzi, hogy az üzleteket ellepik a vásárlók, és indokolatlanul nagy mennyiségű ételt visznek haza. A magyar társadalom általános egészségügyi állapotára pedig abból lehet jól következtetni, hogy ezt mind meg is eszik két-három nap alatt. A túlevés már-már népszokásnak számít mifelénk, de ha már ezt választjuk, legalább nézzük meg jól, hogy mit eszünk.

A húsvéttól elválaszthatatlan a sonka. A KSH adatai szerint a magyarok 91%-a fogyaszt sonkát az ünnepen. Sonka és sonka között azonban óriási lehet a különbség. Korábbi cikkünkből kiderül, hogy pontosan mi a különbség a sonkák és a sonkának mondott termékek között, és az is, hogy mire érdemes odafigyelnünk, ha a jobb minőségű termékeket szeretnénk megvásárolni.

De vajon mi lesz húsvétkor azokkal, akik nem esznek húst? Együnk vegán sonkát? A kérdést főleg az határozza meg, hogy milyen indíttatásból lettünk vegák vagy vegánok. Ha egyébként maga a húsíz, a sonka aromája és textúrája nem hiányzik nekünk, akkor kár is azon gondolkozni, hogy mivel helyettesítsük. Ha viszont megveszünk egy falat sonkáért, de húst a világért sem emelnénk a szánkhoz, akkor szakajtónyi növényisonka-receptből válogathatunk. Ahogy azonban erre a beszélgetésben felhívjuk a figyelmet, olvassuk el a kommenteket, mielőtt nekiállnánk főzőcskézni, nehogy csalódást keltsen a végeredmény!

Tojásfestés

A húsvét másik megkerülhetetlen állócsillaga a festett vagy festetlen, de mindenképpen főtt tyúktojás. Ezt az óriási sejtet korábban számos irányból kiveséztük már: mire jó a főzőleve, hogyan érdemes kiválasztani, mit csináljunk a héjával? Azt a kérdést sem hagytuk nyitva, hogy mivel érdemes festeni, ha környezetbarát módon szeretnénk eredményt elérni.

A podkasztban röviden, mintegy emlékeztetőül végigbeszéljük ezeket a kérdéseket, és újra elmondjuk, hogy ha tojást eszünk, akkor figyeljünk oda a héjon található kódszámra, és lehetőleg válasszuk az ökológiai vagy szabadtartásban nevelt tyúkok tojásait. Vagy vegyük egy nénitől a piacon! Vagy legyenek saját tyúkjaink!

Természetesen a tojásnak is van vegán alternatívája: a kala namak nevű, Indiában bányászott fekete színű, kénes szagú sóval a tojáséhoz nagyon hasonló ízt lehet elérni. A legalapvetőbb receptekben a csicseriborsólisztet vízzel, fekete sóval és – a szín miatt – némi kurkumával keverik össze, majd a palacsintatészta-szerű állag elérése utána egyszerűen a tojáshoz hasonlóan megsütik. Az interneten számtalan receptet találunk hozzá.

+1 húsvéti tipp

Ha locsolni megyünk, ne használjuk a már megszokott büdös kölniket! A locsoltak túlnyomó többsége rühelli ezeket, következésképp azokra is ferde szemmel nézhetnek, akik ilyennel támadnak a piros tojás (százas) reményében. Ha a klasszikus vödrös, esetleg szódásszifonos megoldásnak valami miatt nincs tere, akkor próbálkozzunk alternatív megoldásokkal: egy kis méretű spricnis üvegcsébe tegyünk vizet, és cseppentsünk bele 1-2 csepp kellemes illóolajat, majd ezzel végezzük el a hervadás elleni beavatkozásokat! Garantáltan hálásak (százas) lesznek nekünk.

Szerencsére Magyarországon még nem kell emiatt aggódni, de az egyre hevesebb aszályok és az eseti vízkorlátozások is azt mutatják, hogy mi sem dőlhetünk hátra csak úgy. Santiago, Chile 6 milliós fővárosa viszont nem ilyen szerencsés; a évtizedes aszály miatt elapadó folyók drasztikus döntésekre kényszerítették a városvezetőket. A jövőben egy-egy városrészben ideiglenesen akár el is zárhatják majd a vizet, hogy az ellátást más területeken biztosítani tudják.

Nagyon nem mindegy persze, hogy milyen vízről beszélünk. Sok fejlődő országban a csapvíz nem iható, azt csak tisztálkodásra, takarításra és locsolásra lehet használni, míg az ivóvizet ballonokban, flakonokban vagy más módon juttatják el a lakossághoz. Bár így is sci-finek tűnhet, hogy akár több mint 24 óráig nem jutnak majd vízhez a helyiek, ez inkább csak jelentős kellemetlenség lehet, semmit veszélyhelyzet. Ezzel együtt a tendencia baljós, főképp ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években számos helyen került belátható közelségbe, hogy elfogyjon a víz.

A beszélgetés során kitérünk arra is, hogy a víz egy semmivel sem helyettesíthető erőforrás, így fontos lenne rá akkor is vigyáznunk, ha épp bőségesen vagy épp nagyon olcsón áll rendelkezésünkre. Ez háztartási szinten is könnyen kivitelezhető, különféle trükkökkel és egy kis odafigyeléssel tudjuk csökkenteni például a tisztálkodásra felhasznált víz mennyiségét. Ha kertünk van, fontos az esővíz gyűjtése, hogy ne az ivóvizet kelljen erre a célra felhasználni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mellékhelyiségben is zömmel ivóvizet használunk, ennek kiváltására vagy a fogyasztás csökkentésére viszont szintén vannak megoldások.

Egy súlyos betegség testközelből

A melanoma a festéktartalmú sejtek rosszindulatú burjánzása, mely ráadásul nagyon gyorsan képes terjedni. Házilag diagnosztizálni az avatatlan szemlélődő számára nehéz, és mire valóban látszódik valami, lehet, hogy már késő. Ahogy főszerkesztőnk írta nemrég megjelent cikkében, a melanoma kiindulhat egy aprócska pöttyből is, amelyen nem látni semmi különöset.

Kinőtt rajtam egy új anyajegy. Nem tűnt vészesnek, de minden nap a szemem előtt volt, a combomon fejlődött ki. Kicsit idegesített, hogy ott növöget, de covid volt, legkevésbé sem akartam egészségügyi intézmény közelébe menni. Kitűztem egy határt: ha eléri a kezemen lévő kis pötty méretét, elmegyek megnézetni. 

– írta Sápi Zsófia a Greendex főszerkesztője

A pötty mérete elérte a határt, ő pedig elment megnézetni. Mint kiderült később, az a pötty ártalmatlan volt, egy másik azonban nem. Öröm az ürömben, hogy még időben sikerült felfedezni az elváltozást és a gyors beavatkozásnak hála Zsófinak minden esélye megvan a gyógyulásra.

A melanomáról hosszan beszélünk podkasztban, hiszen egy olyan betegségről van szó, mely mindenkire veszélyes lehet, ráadásul az egyre erősebb UV-sugárzás miatt az esetszámok is növekvő tendenciát mutatnak. Az pedig senkit nem nyugtathat meg, hogy néhány tónussal sötétebb a bőre: Bob Marley is melanomában halt meg.

A napokban volt a kísérleti állatok világnapja. Az ennek kapcsán megjelent cikkünkből kiderül, hogy az állatkísérletek végigkísérték a civilizációnkat, számuk azonban a 20. században nőtt meg döbbenetesen. Mára főként a kozmetikai- és a gyógyszeripar vált a kísérleti állatok legnagyobb felhasználójává.

Az elmúlt évtizedekben az állatvédők egyre hevesebben tiltakoztak az állatkísérletek ellen, ennek ellenére számuk nem csökkent releváns mértékben. Fontos persze azt is megjegyezni, hogy egy állatkísérlet önmagában nem minden esetben ítélendő el, bár az érző lények szenvedése általában nehezen tolerálható. Ahogy ez a beszélgetésből is kiderül, a frontvonal a feltétlenül szükséges – például az életmentő gyógyszerek kifejlesztéséhez használt és jelenleg nem is igen helyettesíthető – kísérletek, valamint a nem feltétlenül szükséges kísérletek között húzódik.

Utóbbiakhoz tartoznak a kozmetikai ipar által végrehajtott kísérletek. Ezzel kapcsolatban az az ötlet merült fel a beszélgetés során, hogy a cigarettás dobozokhoz hasonlóan a kozmetikumok csomagolásán is fel lehetne tüntetni, hogy milyen áron állították elő a termékeket.

Ameddig viszont ez nem következik be, érdemes keresnünk az állatkísérlet-mentességet jelző ikonokat, valamint a vegán és a curelty free (szenvedésmentes) feliratokat a termékeken.

Ha szeretnénk tudni, hogy mely márkák végeznek állatkísérleteket, az interneten számos ezzel foglalkozó gyűjteményt találunk. Sajnos a listák hosszúak, és talán az sem meglepő, hogy az igazán ismert márkák ebben a kategóriában találhatók.

A gyógyszeriparban is szükség van a változásra

A gyógyszeripari és az orvosi állatkísérletekről sem állítjuk, hogy minden esetben indokoltak. Ahogy a beszélgetés során szóba került, az olyan sokat kritizált eljárásokat, mint például az LD50 néven ismert – a halálos dózis megállapítására használt – módszer, vélhetően ideje lenne átalakítani és újragondolni. Emellett – ahol csak lehetséges – alternatív eszközök, például a modern technika vívmányainak használatára kellene átállni, megóvva ezzel rengeteg ártatlan állat életét. Azokon a területeken pedig, ahol jelenleg még tényleg nem nélkülözhetőek a kísérletek, mielőbb szükséges az alternatíva megalkotása. Ilyenek lehetnek például az őssejtekből növesztett, bármiféle szenvedést vagy érzést nélkülöző emberi szervek.

Vannak olyan laborok, ahol a kísérletekben részt vevő állatok nem károsodnak maradandóan, és lehetőség van az örökbefogadásukra. Ez legtöbbször a kutyákat érinti. Ha tudunk ilyen helyről származó kutyusokról, és örökbefogadást tervezünk, válasszuk őket, tegyük szebbé életük hátralévő részét!

Felelősek vagyunk! Felelősek vagyunk?

A beszélgetés végén az egyén felelősségéről ejtünk néhány szót. Vajon az egyszeri vásárló, aki olyan termékeket emel le a polcról, melyek hozzájárulnak a klímaváltozáshoz, esetleg szenvedést okoznak más embereknek vagy állatoknak, felelős a tettéért? A kérdés nyilvánvalóan roppant összetett, a filozófusok könyvtárakat tölthetnének meg a válasz keresése során.

Az biztos, hogy nem feltétlenül várható el, hogy minden egyes termék előállításával kapcsolatban tájékozottak és jól értesültek legyünk. Abban viszont van felelősségünk, hogy apró lépésekben haladva próbáljunk olyan termékeket választani és napról napra egyre több olyan döntést hozni, melyek egy fenntarthatóbb és igazságosabb világ felé mutatnak.

Ezek közé tartozik az is, hogy a telefonunkat csak akkor cseréljük le, ha feltétlenül muszáj, hogy komposztálunk, hogy próbáljuk minimalizálni az hulladékunkat, hogy kevesebbszer ülünk autóba, és hogy spórolunk a vízzel zuhanyzáskor. Végtelen számú olyan terület létezik, ahol tudunk változtatni, változást elérni. Ha nem is tudunk egyszerre mindenhol lépni, törekedni azért tudunk rá!

A Holnapután első adásában a városi közlekedésről, illetve annak jövőjéről beszélgetünk. A mindnyájunkat érintő témát Lendvai Tímea, az elektromos rollerek segítségével a városi mikromobilitás átformálásán dolgozó Tier Budapest citymanagere és Weingartner Balázs, a Zöldbusz Programot is vezető HUMDA elnök-vezérigazgatója segítségével bogóztuk ki.

Május 15-én indult Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától lesz hallható a rádióban, de ha lemaradtál sem kell kétségbe esni: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podcastcsatornáján! 

A Holnapután aktuális adásában a húsfogyasztás környezeti lábnyomáról, ennek kapcsán pedig a haszonállatok alternatív takarmányozási lehetőségeiről beszélgettünk. Vendégünk volt Könyves Nikolett, a fekete katonalegyek tenyésztésével foglalkozó Greensect alapítója és kommunikációs vezetője.

Ahogy az adásból is kiderül majd, jelenlegi húsfogyasztási szokásaink nem fenntarthatók, legalábbis addig, amíg a termőföldek túlnyomó többségén olyan élelmiszert termelünk, mellyel a haszonállatainkat tápláljuk. Az alternatív megoldás a rovaralapú fehérje lehet, melyet kis területen, nagy mennyisében lehet előállítani, a Grinsect számításai szerint tízezerszer (!) hatékonyabban, mint az állattenyésztésben leginkább elterjedt takarmánynak számító szóját. Az adásban röviden arra is kitérünk, hogy mi emberek hogyan viszonyulunk a rovarevéshez.

Május 15-én indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától lesz hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

A Holnapután aktuális adásában a hulladékgazdálkodásról, illetve a hulladék csökkentésének lehetőségeiről fogunk majd beszélgetni. A téma kiemelt fontosságú, hiszen mindannyiunkat érinti, és közös érdekünk, hogy jobban megismerjük. Ebben lesz a segítségünkre Kanozsai Gábor, a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. körforgásos hulladékgazdálkodási igazgatója illetve Ferenczi Attila, a Recobin alapító tulajdonosa.

Az elmúlt években elinduló fogyasztás- és hulladékcsökkentésre fókuszáló mozgalmak ellenére a fogyasztói társadalom még mindig rengeteg hulladékot termel. Ezek megfelelő kezelésében óriási felelőssége van a lakosságnak is a szelektív hulladékgyűjtés megfelelő használata révén. De vajon mit lehet tudni a begyűjtött hulladékáramokról? És mi a helyzet a szelektív gyűjtést érintő tévhitekkel?

Az adásban kivesézzük, hogy milyen hulladékokat termelünk a mindennapokban, és azt is, hogy azokat hogyan kell helyesen szelektálni, annak érdekében hogy az újrahasznosítás könnyedén megvalósulhasson. Emellett Kanozsai Gábor elsőként nálunk villantja fel a BKM új, mozgó hulladékudvarokkal kapcsolatos koncepcióját, mely ha megvalósul, sok budapesti számára teszi majd egyszerűbbé az érintett hulladékfajták kezelését, elszállítását.

Május 15-én indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától lesz hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

A Holnapután aktuális adásában a lebomló és komposztálható műanyagokról fogunk beszélgetni, a témát ugyanis keresztül-kasul átszövik a tévhitek, amire sok esetben a greenwashing is ráerősít. Az igazság kiderítésében Jenei Csaba,  a Profikomp Zrt. Biopolimer Üzletágáért felelős vezetője lesz a segítségünkre.

A lebomló műanyagok neve azt sugallja, hogy ezeket akár a természetben is bátran eldobhatjuk, hiszen nem maradnak ott sokáig. Ez azonban ebben a formában távolról sem igaz (és a természetben amúgy sem szabad semmit eldobálni!). A lebomló műanyag ugyanúgy mikroműanyagokra esik szét a szabadban, mint a klasszikus műanyagok, csak talán valamivel gyorsabban. 

A komposztálható műanyagoknál már némileg más a helyzet, azonban ezek többségéről is elmondható, hogy nevük félrevezető: otthoni komposztban kizárólag azok a műanyagok helyezhetők, melyeken ennek lehetősége fel van tüntetve. A többit csak ipari komposztálókban lehet lebontani, egyelőre azonban az ilyen jellegű hulladékok különgyűjtése nem megoldott. Ahogy arról szó esik majd, ez 2023-ban megváltozhat, ugyanis az egész Európai Unióban kötelezővé válik a komposztálható hulladék begyűjtésé.

A valódi változást főleg a gyártók nagyobb felelősségvállalása, és egy egységes jelölőrendszer megteremtése jelenthet majd. Addig is viszont, már ma is vannak pozitív példák, Magyarországon például egyes fesztiválokon sikerült már megvalósítani a komposztálható műanyagok különgyűjtését. Ha többet szeretnél megtudni a témáról, mindenképp tarts velünk!

Május 15-én indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától lesz hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján! 

Ezen a héten egy igazi legenda, dr. Juhász Árpád a vendégünk, aki többek között rendkívül színes és izgalmas életéről is mesél majd a műsorban. Az adásban elsősorban arra keressük a választ, hogy hol tart most a világ és benne környezetünk, és hogy milyen utak vezethetnek egy fenntarthatóbb élet felé.

Árpi bácsi, akit minden túlzás nélkül nevezhetünk a magyar David Attenborough-nak, néhány kalandját is felidézi és elmondja, hogy a „hidrogénbomba atyjaként” ismertté váló Teller Ede milyen – nem túlságosan kedves – gondolatokat osztott meg vele a környezetvédőkről és a technológia felsőbbrendűségéről.

Sok egyéb mellett beszélünk a hosszútávú tervezés fontosságáról, az eltűnőben lévő gleccserekről, a unokáinkra váró világról, de arról is, hogy mi az amit már ma megtehetünk egy fenntarthatóbb jövőért. Árpi bácsi pedig biztatásul megosztotta velünk jövőképét, melyet Luthertől kölcsönzött:

Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.

Tavasszal indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, akkor sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

A Holnapután aktuális adásában azt próbáljuk megtudni, hogy csak városi legenda, vagy kézzelfogható valóság a tervezett elavulásnak nevezett jelenség. Ez alatt tulajdonképpen azt értjük, hogy a különböző használati tárgyaink, jellemzően az elektronikus eszközeink idő előtt „beadják az unalmast”, felmondják a szolgálatot. Vendégünk, Fidrich Róbert „Fidusz” a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa, a szervezet Gazdasági igazságosság programjának vezetője.

Az adásban többek között szó lesz a tervezett elavulás eredetéről, ami a villanykörtegyártás illetve az autóipar hajnalán vette kezdetét, de igazán csak az elmúlt évtizedekben pörgött fel. Megtudjuk azt is, hogy telefonjaink belassulása is ennek a szándékos beavatkozásnak köszönhető, de azt is, hogy ez ellen egyre többen és egyre hangosabban szólalnak fel.

Vendégünktől megtudjuk, hogy a fenntarthatóságért akkor tehetünk a legtöbbet, ha meglévő eszközeinket (legyen az autó, háztartási gép vagy épp telefon) addig használjuk, ameddig csak tudjuk, vagy ameddig azok gazdaságosan javíthatók. Ezzel nem csak egy új termék életciklusának korai fázisaiban megvalósuló környezetkárosítást és kibocsátást tudjuk megelőzni, de az életciklus meghosszabbításával azt is el tudjuk kerülni, hogy nagy mennyiségű (elektronikai)hulladékot termeljük, mely jó eséllyel valahol a fejlődő világban végezné.

Ahogy az az adásból is kiderül majd, ma már egy-egy termék javítása sem egyszerű feladat. Az elmúlt évtizedekben elterjedt az a gyakorlat, hogy a gyártók ahol csak tudják megakadályozzák, hogy az eszközöket mi magunk vagy épp a hozzáértő szerelők megjavítsák. Míg egykor még mindent meg lehetett bütykölni, mára sok esetben a márkaszervíz maradt az egyetlen járható út, és gyakran ott sem valódi javítás történik, csupán kicserélik a kérdéses alkatrészeket.

Ha szeretnéd megtudni, hogy mit tehetünk a tervezett elavulás ellen, hol és milyen eszközöket érdemes beszerezni és mit érdemes tudni a javításhoz fűződő jogainkról, akkor tarts velünk!

Tavasszal indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, akkor sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

A Holnapután aktuális adásában megpróbálunk bepillantani a ránk váró jövőbe: vajon megvalósulhat, a mindannyiunk számára több szabadságot biztosító feltétel nélküli alapjövedelem? Vajon fémből vagy organikus anyagokból lesznek a jövő űrhajói, és ezekkel vajon átszeljük-e majd a galaxist? Vajon 10 év múlva még autóval járunk majd a munkahelyünkre? (Lesz munkahelyünk?)

Ezekhez hasonló kérdések tucatjaival foglalkozik szenvedélyesen Dr. Rab Árpád, a Ludovika Egyetem tudományos főmunkatársa. Az adásban ezek mellett szó lesz arról, hogy a jövőkutatás egy kicsit a jövő formálása is, és egyik legfontosabb feladata, hogy felkészítsen minket a jövőben potenciálisan bekövetkező eseményekre.

Ilyen például az is, hogy a következő évtizedekben hazánk nyarai drasztikusan melegebbek lehetnek az eddig megszokottnál. De mit lehet tenni? Mit kell ilyen esetekben végiggondolni? Például azt, hogy mire ez bekövetkezik, a lakosságnak több mint a negyede 65 év feletti lesz, akiknek a legmelegebb időszakokban korántsem lesz tanácsos a tűző napon tartózkodni. Ugyanitt viszont azt is érdemes végiggondolni, hogy milyen előnyei lehetnek ezeknek a változásoknak: új mezőgazdasági növényeket kezdhetünk használni? Esetleg a nyári turisztikai szezon hosszabb, míg a fűtési szezon rövidebb lehet?

Vendégünktől megtudjuk, hogy a napjaink és a jövő technológiái rendkívül fontosak abban, hogy meg tudjuk menteni civilizációnkat, azonban nagyon nem mindegy az, hogy miként használjuk. Mint mondja, a „technológia nem fogja megoldani a problémáinkat. A technológia csak segít.”

Példaként említi a közösségi médiát, mely szerinte óriási szerepet játszott a társadalmak polarizálásában, mert általa elfelejtettük, hogy milyen sokszínűek vagyunk. Fontosságát mégis bizonyította azzal, hogy a pandémia időszaka alatt lényegében oda tudtak költözni a közösségek, vagy például az oktatás. Az adásban még számos érdekes, izgalmas és elgondolkodtató témát járunk körbe, miközben megpróbálunk bepillantani a holnapba.

Tavasszal indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, akkor sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

A Holnapután aktuális adásában ismét a hulladékkal foglalkozunk, de egy kicsit más szemszögből mint korábban. A hulladékra nem kizárólag problémaként, hanem lehetőségként is tekinthetünk – ezzel foglalkozik adásunk két vendége is, a Hybridart művészeti menedzsment cég vezetője Erdélyi Szabolcs és munkatársa Sulyok Georgina. Formabontó művészeti projektjeikben azon dolgoznak, hogy megváltoztassák a hulladékokhoz fűződő viszonyunkat, és műalkotásokon keresztül mutassák be a globális válságok egyikeként számon tartott hulladékproblémát.

Az adás első felében röviden arról beszélgetünk, hogy a mindennapokban milyen módszerekkel és praktikákkal tudjuk csökkenteni a háztartásunkban keletkező hulladékot. Szót ejtünk a már zajló műanyagmentes júliusról is, mely kihívásban tavaly a Greendex is részt vett.

Vendégeinkkel megosztják velünk, hogy mit gondolnak a művészet fontosságáról és szemléletformáló erejéről. Mint megtudjuk, hazánkban sem általános, a művészeti galériák látogatása. Erre kínálhat nagyszerű megoldást a trash art, mely képes kézzelfoghatóvá tenni, és az utca embere számára is láttatni a hulladékproblémát. Egyik első ilyen jellegű projektjük egy életnagyságú, PET-palackokból készült T-rex volt, mely több nemzetközi kiállítást is megjárt.

A trash art még nem egy izmus, de manapság a témaválasztásban és az anyaghasználatnál egyre többen nyúlnak a hulladék problémaköréhez. Minket az izgat, hogy mennyire aktiválhatók a művészek arra, hogy hulladékból hozzanak létre olyan művészeti installációt, amely lenyomatot hagy a világban, és aztán az alkotás milyen irányba indítja el az utca emberének gondolkozását. 

– mondja Erdélyi Szabolcs, a Hybridart vezetője

A Hybridart szemléletformálási tevékenységének egyik fontos lábát az edukáció jelenti: iskolás korú gyerekek körében próbálják játékos, alkotó workshopok segítségével felhívni a figyelmet a fenntartható gondolat fontosságára és a hulladék útjára.

Ahogy azt Sulyok Georgina elmondja, idén két nagyszabású projekt keretében próbálnak szemléletformáló üzeneteikkel minél több embert elérni: a Veszprém-Balaton régióban például a strandokon lehet majd találkozni velük, míg Győr-Moson-Sopron megyében a győri Széchenyi Egyetemmel karöltve több száz intézménybe terveznek eljutni.

Tavasszal indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, akkor sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

Aktuális epizódunk vendége Gyöngyösi Emese, környezetgazdálkodási agrármérnök, kutató, a már több mint 10 éves Ökológiai és Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) munkatársa. Az adás során érintjük többek közt a tájfajta növényeket, beszélünk az ökológiai mezőgazdaság fontosságáról, de arról is, hogy mi a teendő ha eredményesen szeretnénk otthon paradicsomot nevelni.

Tavasszal indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, akkor sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján!

Bár az óceáni műanyagszigetek távol vannak tőlünk, kár lenne azt gondolni, hogy a műanyagszennyezés nálunk elkerüli a vizeket. Folyóink jelentősen szennyezettek, műanyagok, vegyi anyagok csúfítják őket és pusztítják élővilágukat. Jellemzően az árhullámok idején jelentős mennyiségű hulladék úszik be hazánkba a környező országokból a határokon átnyúló folyóinkon. A legjelentősebbnek a Tisza szennyezése nevezhető, így talán nem véletlen, hogy itt jött létre a PET Kupa nevű szerveződés, akik a folyó megtisztítását tűzték (kalóz)zászlójukra. 

A PET Kupa mögött ma már népes csapat áll, de nem volt ez mindig így. A 10 évvel ezelőtt indult kezdeményezés az elején sokkal inkább egy baráti társaság „szórakozása” volt, innen pedig hosszú évek munkája vezetett oda, ahol most tart: a PET Kupa mára a Tisza és néhány mellékfolyójának a megtisztításának megkerülhetetlen szereplőjévé, állami, környezetvédelmi és piaci szervezetekkel együttműködő mozgalommá vált. 

Ahogy az Zsuzsa elmondja, az első években küzdelmes volt a munka, de a kezdetektől a céljaik között szerepelt az is, hogy egyre inkább a helyieket is bevonják a munkába. Sok helyi számára szívügy a Tisza, ám egyedül nem képesek jelentős változást hozni; a PET Kupa ernyője alatt viszont óriási sikerek váltak elérhetővé.

Ahogy arról korábban mi is írtunk, a tiszai műanyagszennyezés nemzetközi probléma. A szennyezés java a felvizi országokból, kis részben Romániából és zömmel Ukrajnából érkezik, ahol a szemétszállítás és hulladékkezelés hiányosságai miatt rengeteg oda nem illő tárgy kerül a vízbe, jelentős mennyiségben PET palackok. Épp ezért volt fontos az a felismerés, hogy a hazai „tisztogatás” önmagában nem elég: a hulladék forrásánál kell változásokat elérni.

Így aztán a PET Kupa nemzetközi kapcsolatrendszer építésébe kezdett és ma már Kárpátalján, a Tisza forrásvidékén is vannak projektek, melyek támogatásával helyben próbálnak változásokat elérni.

Most tartunk ott, nagyjából a tizedik évünkben, hogy a PET Kupa nem csak egy, illetve idén már három nyári verseny, hanem egy nemzetközi folyótisztító akció. – mondja Bitter Zsuzsa a PET Kupa egyik szervezője

Az adásban többek között ezekről, valamint a cégek felelősségéről és a példamutatás fontosságáról, a műanyaghulladék sorsáról és az vízes élőhelyeink állapotáról is szó esik majd.

Tavasszal indult a Greendex új rádióműsora, a Holnapután a 98.6 Manna FM-en. Az adás minden vasárnap 11 órától hallható a rádióban. Ha lemaradnál róla, akkor sem kell kétségbe esned: a Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor műsorvezetésével megvalósuló adásainkat visszahallgathatod a Greendex podkasztcsatornáján! 

A Holnapután aktuális adásában a csapvízzel foglalkozunk. Vendégeinkkel, Vendégeink Csörnyei Géza, a Fővárosi Vízművek üzemeltetési igazgatója és Girasek Balázs a cég értékesítési és ügyfélszolgálati igazgatója segítségével megpróbáljuk kideríteni, hogy vajon a klímaváltozás, vagy más tényezők állhatnak az egyre gyakrabban előforduló vízhiány hátterében. Ezzel párhuzamosan az adásban próbálunk alternatív megoldásokat ajánlani, melyekkel csökkenthetjük az otthoni vízfelhasználásunkat a fürdőszobától a kertig.

Az elmúlt hetekben nagy visszhangot váltott ki, hogy több Pest megyei településen emberek maradtak ivóvíz nélkül. Arra már az adás bevezetőjében is kitérünk majd, hogy ez még nem feltétlenül a klímaváltozás hatása. Az viszont már annál inkább, hogy növényeink a forróságban egyre szomjasabbak. A díszkertek locsolása pedig jelentősen megdobja a nyári vízfogyasztást.

Ahogy az az adásban is szóba kerül, a legtöbb kertből szinte eltűntek a fák, vagy csak mutatóban maradt meg egy-egy, miközben vízigényes növényekkel vesszük magunkat körül. És bár egy szépen karbantartott gyep tényleg gyönyörű lehet, mérhetetlen mennyiségű vizet igényel. A víz pedig nem terem a bokorban, igen komoly technológiai és logisztikai kihívás, hogy folyamatosan rendelkezésünkre álljon. De vajon lehetséges a csapadékvíz felhasználásával tehermentesíteni a rendszert?

De vajon milyen feladatai vannak a Vízműveknek? Az adásból kiderül, hogy csak Budapesten több mint 5600 km-nyi vízvezeték hálózat van, melyekbe több mint 700 parti szűrésű kút szolgáltatja a vizet. Azt is megtudjuk, hogy egyetlen palack ásványvíz árából egy köbméter (1000 liter!) csapvizet tudunk vásárolni, ráadásul a csapvíz a legjobban és legtöbbet ellenőrzött élelmiszer Magyarországon. Ezzel biztosított, hogy fogyasztása mindig biztonságos.

Ahogy azt szakértőink elmondják, a csapvíz még egészségesebbnek is mondható, mint a magas ásványi anyag tartalmú palackozott vizek, hiszen összetevői kiegyensúlyozottak, így hosszú távú fogyasztása sem terheli meg a szervezetet. Nem utolsó sorban az elmúlt évek újításainak köszönhetően a főváros egyre több pontján találkozhatunk ivókutakkal, ahol bátran feltölthetjük kulacsainkat és olthatjuk a szomjunkat – ráadásul ezek helyét a BudapestGO alkalmazásban meg is nézhetjük.

A Holnapután aktuális adásában a kriptovalutákról beszélgettünk. A bitcoin és társai sokakat lázban tartanak, de igazán csak kevesen értik őket. A kevesek egyike Bátorfi Botond, a Peak elemzője volt a vendégünk, segítségével pedig mi és a hallgatók is kicsit jobban beleláthattak ebbe a ködös, és a környezetvédelem szempontjából sem közömbös világba.

Amint az egyszeri környezetvédő tud a bitcoinról (és általában a kriptovalutákról), hogy hatalmas mennyiségű energiafelhasználás, ennél fogva komoly karbonlábnyom kapcsolódik hozzá. Szakértőnk szerint ez tavaly 57 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást jelentett, ami alig kevesebb mint a világ legnagyobb cégének, az olajipari óriás Saudi Aramconak az emissziója.

A kriptókhoz kapcsolódó rengeteg felhasznált energia elsősorban a technológiai elgondolásokból fakad. Az első és máig legnagyobb kriptónak számító bitcoin a „proof of work” szisztémát használja, melyhez a hírekből már ismert, óriási számítógépes kapacitások (és ezzel együtt energiafogyasztás) szükségesek. A másik vezető kriptó, az Ethereum is hasonló elven működik, ám ők néhány éve ígéretet tettek egy új rendszerre való átállásra.

Ez lenne a „proof of stake” rendszer, melyet már ma is használ néhány kriptovaluta. Ez 99%-kal kevesebb energiát használ, mint a másik megoldás, tehát a szektorhoz kapcsolódó kibocsátást képes lenne lényegében felszámolni. Ezzel párhuzamosan viszont néhány aggály is felmerül e megoldással kapcsolatban, például kevésbé demokratikus. Vendégünk az adásban részletesen elmagyarázza a két technológia egymáshoz viszonyított előnyeit és hátrányait is.

Azt, hogy végül mi lesz a kriptovaluták jövője, vagy épp, hogy ezt miképp befolyásolja majd napjaink energiaválsága, még nem lehet tudni. Bátorfi szerint a kriptovaluták nem fogják átvenni a mai pénzügyi rendszer helyét, de azok mellett fontos szerepük lehet majd.

Manapság szinte minden napra jut valamilyen – a klímaváltozással összefüggésbe hozható – természeti katasztrófa. Még rosszabb, hogy már nem csak távoli országok problémáival szembesülünk, de saját bőrünkön is érezhetjük a változásokat: elég csak a hőhullámokra és a régiónkat is sújtó aszályra gondolnunk. Ilyen helyzetben pedig a környezetért aggódó emberek úgy érezhetik, nem elég mindaz az erőfeszítés, amit a hétköznapokban tesznek a klímaváltozást erősítő hatások leküzdésére.

Aktuális adásunkban a klímaszorongásról beszélgetünk. Bár a fogalom meglehetősen új, máris tömegeket érinthet. A kérdés kibontásában Csizmadia Máté, agrármérnöki végzettséggel is rendelkező (klíma)pszichológus, a Zöld Pszichológia blog szerzője segít.

A Greendex a hitvallása szerint a klímacselekvés motorja, nem pedig a klímaszorongás gerjesztője kíván lenni. De vajon az utóbbi feltétlenül negatív dolog?

Ahogy az adásban megemlítjük, a klímaszorongás nem kizárólag bénító hatású lehet, akár cselekvésre is ösztönözhet. Ehhez persze arra is szükség van, hogy tisztában legyünk azzal, hogy egyes cselekedeteink milyen hatást válthatnak ki. Vendégünk szerint azt is fontos lehet átgondolni, hogy miből fakad a boldogság, és mi az, ami csak pillanatnyi örömöt okoz. A túlfogyasztás mögött legtöbbször olyan vágyak állnak, melyeket a fogyasztással valójában nem vagy csak rövid időre tudunk kielégíteni.

Az adásban szóba kerül még az „aggódás véges készlete” és a Greta Thunberg-jelenség, de beszélünk arról is, hogy milyen lehetőségeink vannak a mindennapokban arra, hogy tudatosabban és fenntarthatóan éljünk, és az ilyen irányú erőfeszítéseinket értékelni is tudjuk.

A Holnapután aktuális adásában a szennyvízről beszélgetünk. Bár a téma igen fontos, a víz útját általában csak addig ismerjük, amíg az megérkezik a csapból vagy a zuhanyrózsából. A lefolyó utáni történések megismerésében Barabás Győző, a Fővárosi Csatornázási Művek környezetgazdálkodási igazgatója illetve a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep korábbi vezetője segít nekünk.

Az adásban kiderül, hogy a lakosságnak komoly felelőssége van abban, hogy a csatornahálózat megfelelően működjön. Sajnos sokan olyan tárgyakat is a csatornába helyeznek, melyek nem oda valók: a tisztítást végző búvárok gyakran veszélyes hulladékot, sőt néha akár aszfalttömböket halásznak ki a hálózatból. A legrettegettebb ellenség az úgynevezett zsírszörny, mely például a szintén nem a csatornába való nedves törlőkendőkből áll össze és óriási dugulásokat képes okozni.

Nem köztudott, de a csatornahálózatba nem csak a lefolyón távozó, de a csapadékvíz is bekerül. Bár ezzel lehet tervezni, de sajnos az időjárási sajátosságok változása, a monszunszerű esőzések néha erősen megterhelik a hálózatot. Ahogy azt Barabás Győző mondja, ez jelentős problémát jelent, azonban már dolgoznak a megoldáson. Néhány éven belül Budapest lehet az első európai város, ahol a vízgyűjtő területen lehulló csapadék is tisztításra kerülhet.

Az innovációt tekintve egyébként is élen jár a Fővárosi Csatornázási Művek: ahogy vendégünk mondja, „minden ami új, korszerű és gazdaságos azt megszoktuk csinálni”. A szennyvízre nyersanyagként tekintenek, kezelése során például nagy mennyiségű játszótéri minőségű homokot, vagy épp a szennyvíztisztító telepek áramszükségletének nagy részét fedező biogázt állítanak elő. Szintén kuriózum ma még a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen létrehozott gyökérzónás rendszer is, ahol egy üvegházban trópusi növények gyökérzete tisztítja természetes módon a szennyvizet.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy kezdenek beigazolódni az éghajlati modellek jóslatai. Az emelkedő nyári hőmérséklet, a csökkenő illetve kiszámíthatatlan csapadék és hosszú szárazság szinte sosem látott kihívás elé állítja a mezőgazdaságot, nem csak itthon, hanem az egész világon. Az adásban azt próbáljuk kideríteni Szépkuthy Katalinnal, az Ökológiai és Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársával, hogy milyen kihívások várnak ránk és milyen megoldási lehetőségeink vannak, úgy a mezőgazdasági termelésben, mint otthon a kiskertekben.

A kihívásokra számos válasz létezik, de az egyik legfontosabb az ökológiai szemléletű mezőgazdaság előtérbe kerülése. Az ÖMKi küldetése ezzel éppen egybe vág. Az ökológiai mezőgazdaságról korábban többször is írtunk. Módszerei között olyan egyszerű megoldások is található, mint az mezővédő erdősávok vagy a méhlegelők alkalmazása, vagy épp az itthon is egyre inkább megkerülhetetlen talajtakarás.

A mezőgazdaságnak újra a természet részévé kell válnia, és minél inkább el kell mozdulni a sokszor környezetkárosító, nem fenntartható kemikáliák és műtrágyák, vagy épp az esőztető öntözés irányából az okosabb, a természettel jobban harmóniában lévő módszerek irányába. Ahogy vendégünk kifejti, ezen felül a természetes élőhelyek kiterjesztésére és megvédésére is szükség van.

Az ideihez hasonló aszályos évekkel úgy tudunk megküzdeni, ha a kertekben és a szántóföldeken egyaránt, egy más szemléletű talajművelést kezdünk alkalmazni. A kiskertekben például a zöldkomposzttal történő talajjavítás illetve takarás nem csak a szebb növényeket garantálja, de a talajban lévő nedvességet is megóvja, így sokkal ritkábban kell majd locsolnunk. Ugyanilyen fontos, hogy soha ne hagyjunk fedetlenül talajfelületet: mindig ültessünk bele valamilyen növényt.

Az adásban számos más praktika és szempont hangzik még el, melyek azért is különösen fontosak, mert ahogy Szépkuthy Katalin mondja, Magyarország különösen kitett a klímaváltozás hatásainak. Ennek fő oka hazánk fekvése, a medence jelleg. A várhatóan fokozódó szélsőségekre minél előbb fel kell készülnünk, a legnagyobb kihívás pedig talán épp a mezőgazdaság előtt áll.

Aktuális adásunk vendége Rácz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem professzora, környezet- és klímatörténész. A tudományterület viszonylag újnak mondható, csak a 20. század 70-es éveiben jött létre. Történettudományként elsősorban a múlttal foglalkozik, ám megállapításai és a régi tudások újra felfedezése a jövőre vonatkozólag is értékes tudást hordoznak.

A modernizációt megelőzően az emberek túlnyomó többsége benne élet a természeti környezetben, így az, hogy mi történt a környezetben, alapvetően meghatározta az életlehetőségeket. A különféle történeti feljegyzések összevetésével viszonylag pontos képet kaphatunk a központilag vezetett statisztikákat megelőző korokból. Ezek segítségével a kutatók olyan éghajlati eseményeket tudnak rekonstruálni, melyek a történelmi eseményekre is jelentős hatással voltak. Ilyen például a „kis jégkorszak” időszaka a 13-19. század között, mely igen jelentős lehűlést hozott a kontinensen. Ennek például olyan következményei voltak, mint az alpesi gleccserek jelentős növekedése. 

Az embernek van egy kettős természete; egyfelől kultúrahordozó, másfelől viszont egy állat, a szó biológiai értelmében. Ennek megfelelően ugyanazokkal a szükségletekkel, igényekkel és korlátokkal rendelkezünk, mint minden más létező. – mondja Rácz Lajos

A jégkorszakok egy fontos indikátora, hogy a sarkokon eljegesedés figyelhető meg. A földtörténet nagy részében a sarkokat nem borította jégtakaró, ez inkább a jégkorszakok idején volt jellemző, így bizonyos tekintetben azt mondhatjuk, jelenleg is egy jégkorszakban élünk. 

Ahogy Rácz Lajos elmondja, a klímatörténésznek nem feladata a jövőre vonatkozó jóslatok gyártása, azonban egy más, hosszútávú perspektívát adhat azzal, hogy bepillantást nyújt a múltba. Ez egyben a jövőbeni adaptációt is segítheti, hiszen felvillantja azokat a megoldásokat, amelyek segítségével a régebbi korok emberei meg tudtak küzdeni a természet viszontagságaival. Számos ilyen tudást a modern világban is tudunk alkalmazni, például az építészetben, vagy épp a mezőgazdaságban. 

Idáig az emberiség története az a sikeres alkalmazkodások története. – fogalmaz optimistán a szegedi professzor

Ugyanígy számos tanulságos példát is kaphatunk a múltból abban a tekintetben, hogy mi várhat egy káoszba forduló civilizációra. Ilyen például a maják igen fejlett civilizációjának esete, amely végül nem tudott megbirkózni a változó éghajlat miatt lecsökkent csapadékmennyiség okozta kihívásokkal és polgárháborúba süllyedt, majd szinte nyomtalanul eltűnt.

Vannak azonban pozitív példák is, még csak túlságosan messzire sem kell mennünk érte. A 14. században, amikor Európa éppen kilépni készült a globális színpadra, megérkezett a kis jégkorszak, ez pedig jelentős csökkenést eredményezett a mezőgazdasági termelésben. Ha ez nem lett volna elég, megérkezett a fekete halál néven is ismert pestis a kontinensre. Néhány évtized leforgása alatt Európában minden harmadik ember meghalt. Itt akár vége is lehetne a történetnek, azonban a kontinens országaiban olyan jellegű politikai, társadalmi és gazdasági változások indultak, melyek kihúzták Európát a gödörből és megalapozták azt a prosperitást, ami a következő évszázadokra a világ vezető hatalmi centrumává tették a régiót. 

Az éghajlatváltozással foglalkozó szakemberek régóta hangoztatják, hogy az egyik legfontosabb teendőnk a kibocsátás drasztikus csökkentése mellett a megváltozó körülményekhez való alkalmazkodás . Rácz Lajos egy amerikai kollégáját idézi, aki szerint két nagy alkalmazkodási stratégia van: a patkány- és a cápastratégia. Jelenleg a nyugati világ egyértelműen az utóbbi szerint működik, ám nem biztos, hogy ez a leginkább célravezető. Hogy miért, azt a Holnapután friss adásában megtudhatod!

Hogyan lesz egy nagyváros 21. századi értelemben is modern és élhető? Sok egyéb mellett rengeteg zöldfelületre, árnyas fákra, gyalogos- és kerékpárosbarát környezetre van ehhez szükség. Ezeket megteremteni azonban nem is annyira egyszerű, hiszen megvalósításukhoz a lakosság részéről is szükség van kompromisszumokra, a változások hatása pedig valószínűleg csak hosszabb idő után érezhető. Ráadásul a klímaváltozás is itt van a nyakunkon, tovább nehezítve a szakemberek dolgát. Adásunk vendége, Bardóczi Sándor Budapest főtájépítészeként első kézből tud beszámolni a kihívásokról.

Azokat a társadalmi vitákat, melyek egy modern városi környezet kialakításának velejárói, tőlünk nyugatabbra már jóval korábban lefolytatták. Fontos kérdés viszont, hogy azokat a zsákutcákat, melyekbe az első újítók még besétáltak, itthon el tudjuk-e kerülni, lehetséges-e csak a jó gyakorlatok meghonosítása. Ahogy Bardóczi Sándor mondja, attól nem kell tartanunk, hogy a fejlődést övező viták és konfliktusok egyedi, magyar jelenségek. Ott, ahol az új szemléletű intézkedéseket már korábban bevezették, szintén heves viták kísérték ezeket. Azonban amint világossá vált, hogy ezek jó dolgok, az ellentétek is elsimultak.

Ezzel együtt a városi problémák globális jelenségnek számítanak, és világszerte hasonlóak a kihívások. A különbség csupán ezek kezelésének aktuális fázisában van. Párizsban például a 2000-es évek elején került középpontba a kerékpározás és a tiszta levegő témaköre, melynek nyomán előbb ideiglenesen, majd véglegesen lezártak rakpartszakaszokat. Ezek némelyike mára valódi városi parkká alakult. Ehhez azonban 20 év kellett. Nálunk még gyerekcipőben jár az autóforgalom visszaszorítása, de máris remek megoldások születtek. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy a változások egyik napról a másikra következzenek be.

Azért szerencsére vannak olyan rövidtávú sikerek, melyekről már most be lehet számolni. A méhlegelők miatt elhíresült Vadvirágos Budapest programnak például már az első évében olyan vadvirágok jelentek meg néhány helyen, melyekre még a szakemberek sem számítottak.

Fontos persze az is, hogy nem szabad kritikátlanul átvenni a máshol már működő megoldásokat. Azt is meg kell vizsgálni, melyek adaptálhatók, melyek azok melyek akár már a régiónk más városaiban is jól működnek és ezekkel érdemes próbálkozni. Ilyen lehet a bécsi Swammstadt, azaz a szivacsváros modellje is, mely az osztrák főváros városfejlesztésének jelenleg az egyik legfontosabb fókusza. Lényege, hogy a lehulló csapadékot nem elvezetik, hanem helyben hasznosítják, a növényzet, a talaj elnyeli és raktározza. Ez a módszer a jövőben Budapesten is enyhítheti a klímaváltozás hatásait, mérsékelni a városi hőszigethatást.

Vendégünk mesél a természetvédelemhez kapcsolódó kihívásokról és arról, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a fővárosban jelenleg egy főre jutó 6 négyzetméternyi közparkot az évtized végére 7-re tornázzák fel. Ez 226 hektárnyi új közparkot jelentene. Összehasonlításképp a Városliget területe nem éri el a 100 hektárt. Eközben olyan praktikákkal teszik ellenállóbbá és egészségesebbé a már meglévő zöldfelületeket, mint például a talajtakarás vagy épp az innovatív faültetési technikák.

Persze mindez nem könnyű feladat, mert a klímaváltozás miatt egyre kevesebb fafaj lesz alkalmas városi fának. A megszaporodó vagy épp újonnan megjelenő kártevők, a fokozott nyári hőség és az év jelentős részében jellemző szárazság sem segíti a növényeket. Az új telepítéseknél már nem jelennek meg olyan ikonikusnak számító fajok, mint például a platán, a vadgesztenye, vagy épp a 2000-es években még slágernövénynek számító kőris.

Az adásban beszélünk még azokról a további kihívásokról, melyekkel egy világvárosnak szembe kell néznie, és arra is kitérünk, hogy mi vár Budapestre a következő évtizedekben. 

Vajon milyen hatással van a szmog az egészségünkre? Adásunk vendége Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport projektvezetője megdöbbentő tényeket oszt meg velünk ezt illetően. Csak Magyarországon évente egy millió ember szenved valamilyen megbetegedésben a légszennyezés következtében, és még a számos tényező figyelembe vétele nélkül készült statisztikák is azt mutatják, hogy évi 13 ezer ember halála köthető közvetlenül a szmoghoz.

A szakértő szerint igencsak égető problémákkal nézünk szembe, melyek részben az el nem végzet fejlesztések, részben az energiahordozók árának jelentős emelkedéséből fakad. Mint mondja, az otthonok szigetelése az elmúlt évtizedekben nem volt a prioritási lista elején, pedig az Európai Unió komoly összegekkel támogatja az ilyen irányú programokat. Ezek a beruházások egyébként a leginkább rászorulók esetében létfontosságúak, ugyanis a téli légszennyezés zöme a (nem megfelelő) fűtésből ered. Épp a legszegényebbek azok, akik a legjobban szennyezik a levegőt, mert ők sokszor kényszerülnek arra, hogy olyan anyagokkal fűtsenek, melyek nem éppen erre valók. A szociális tűzifa-támogatás valamennyit talán javít a helyzeten, de valódi, a teljes fűtési szezonra érvényes megoldást nem jelent.

A Levegő Munkacsoport egy korábbi kutatásából ráadásul az derült ki, hogy minden harmadik ember legalább időnként éget hulladékot. Közülük viszont csak 15% az, aki az otthona befűtése miatt éget, a többiek jellemzően a kerti zöldhulladéktól szabadulnak meg ilyen módon. Ebből egyértelműen következik: a maradék 85% hulladékégetése elkerülhető lenne.

A tél folyamán a légszennyezés 80-85%-a származik a lakossági fűtésből. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ennek egy része hulladékégetésből származik akkor az még tovább súlyosbítja a helyzetet. Az Eurostat adatai szerint évi 13 ezer ember hal meg Magyarországon a légszennyezés következtében, ők viszont nem vizsgálják azt, hogy milyen összetételű a szálló por, csupán annak mennyiségét. Épp ezért szükségszerűen téves lehet a fenti adat, hiszen a szemétégetésből származó részecskék erősen toxikusak is.

Az eddig keveset kutatott nanoméretű, ultrafinom részecskék, melyek kizárólag az emberi tevékenységből fakadóan kerülnek a levegőbe, annyira kicsik, hogy a véráramba is képesek bekerülni, így pedig eljutnak az összes létfontosságú szervünkhöz. Ide köthető szomorú érdekesség, hogy a légszennyezéshez köthető halálesetek felénél nem tüdőbetegség, hanem szívbetegség húzódik meg a háttérben. Ezen felül a légszennyezéshez köthetőek olyan egészségügyi problémák is, mint az elmúlt évtizedekben egyre jelentősebb tényezővé váló asztma, vagy épp a pollenallergia.

De mégis mit tehetünk a tiszta levegőért és az egészségünkért? A szakértő szerint egyénileg is megpróbálhatunk védekezni a légszennyezés hatásai ellen. Érdemes például elkerülni a forgalmas utakat, használhatunk akár maszkokat is. A valódi változást viszont a fent említett fűtéssel összefüggő korszerűsítések jelenthetik, valamint – főképp a városokban – az autóforgalom jelentős csökkentése. Ahogy Szegő Judit elmondja, Budapesten átlagban az emberek harmadának, negyedének van autója, a fenntartható módon közlekedő többség mégis kénytelen szívni az általuk szennyezett levegőt, és eltűrni, hogy a közterületek jelentős részét elfoglalják. A parkolóhelyek egy részén például fák is lehetnének.

Ahogy az elhangzik, a Levegő Munkacsoport egy tanácsadó irodát is üzemeltet, ahova mindenféle légszennyezéssel kapcsolatos problémákkal lehet fordulni.

A permakultúra nem csupán kertészkedés, hanem egy komplex tervezési rendszer, amit akár a mindennapok kihívásai során is alkalmazhatunk. Vendégünk, Márkuly István nagyjából 20 éve, a kétezres évek elején találkozott először a módszerrel, mely lépésről lépésre ráirányította a figyelmét a fenntarthatóság személyes, illetve globális aspektusaira is. 

Ez a fajta látásmód sokat segíthet abban, hogy fenntarthatóbban éljünk. Ahogy vendégünk mondja, amikor az ember megérti a természetes rendszerek működését és a rendszerben a saját helyét és hatásait, az megtanítja arra is, hogyan álljon a környezethez vagy épp az emberi közösségekhez.

Mit jelent a permakultúra?

Ahogy Márkuly István mondja a permakultúra egy tervezési tudomány, melynek célja az emberiség fenntartható létezésének megteremtése, metódusa pedig közvetlenül kapcsolódik a természetes rendszerekhez, azokkal együtt dolgozik – ahelyett hogy szembe menne velük.

Az életfilozófiaként is értelmezhető permakultúra arra is megtanít, hogy az élővilág minden elemét tisztelni kell, függetlenül attól, hogy emberről, állatról, növényről vagy épp a talajban élő mikrobákról beszélünk. Ezen felül eszköztára segít meghatározni, hogy melyek a valós szükségleteink és milyen irányba érdemes elindulnunk, ha ezeket ki akarjuk elégíteni.

Hol lehet megismerkedni közelebbről a permakultúrával?

Márkuly István bő 10 éve maga is tanítja a módszert, az Életfa Permakultúra kezdeményezés keretében pedig már Magyarországon is több száz emberrel ismertette meg a fenntartható életmód alapvető összetevőit. Mint mondja, a képzés egyik erőssége, hogy közösséget formál, melynek résztvevői megtanulják, hogyan segíthetik egymást és persze azt is, hogy miként ismerjék fel, és osszák meg egymással saját szükségleteiket. A tanfolyamok kora tavasszal indulnak, és végigkövetik a vegetációs ciklust egészen a nyár végéig, amikor egy 7-10 napos tábor keretében együtt „learatják” a termést, és közösen gyakorlatba öntik a tanultakat.

Az idei aszály tanulsága, hogy nem csak a termőföldek és a kiskertek száradhatnak ki, de bizony az erdők is komoly veszélybe kerülhetnek. Ráadásul a begyűrűző energiaválság is nehéz helyzetbe hozhatja a fákat, melyek itthon is a figyelem középpontjába kerültek idén. Ezen problémák és kihívások kapcsán beszélgettünk a Holnapután aktuális adásában Aszalós Réka erdőökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával.

Vendégünk szerint az idei aszályhoz hasonlóra emberemlékezet óta nem volt példa, viszont egy-egy ilyen stresszt a fák át tudnak vészelni. De hogy mi történik akkor, ha egymás után több ilyen aszályos év jön, azt még nehéz megmondani – a kilátások mindenesetre nem túl fényesek. Megoldási lehetőségeink azért vannak, és azon túl, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a klímaváltozás ellen, számos egyéb módszerrel is tehetünk az erdeink túléléséért. 

A hazai erdők mellett kitekintünk a globális helyzetre is. Beszélünk a Föld tüdejeként emlegetett amazonasi esőerdő állapotáról, mely sajnos egyre válságosabb. Ez nagy probléma, hiszen nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan egy úgynevezett átfordulási pont következik be, ami után az erdő már több szenet szabadít majd fel, mint amennyit elraktároz. Szakértőnk szerint ezen a ponton nem az lesz a kérdés, hogy 1,5 vagy 2 Celsius-fokos lesz a melegedés, hanem az, hogy túlélhet-e az emberiség.

Végül beszélünk biztató dolgokról is. A kutató elmondja, hogyan látja a környezetvédelem ügyét, milyen előrelépéseket tapasztal itthon és a világban egyaránt.

Márkuly István permakultúrás szakember a világ számos országában vesz részt permakultúrás projektekben. Elsősorban a száraz területek, az évi 100 mm alatti csapadékkal rendelkező régiókban aktív, de itthon is számos projektben vesz részt. A Holnapután aktuális adásában elsősorban ezekről kérdeztük a szakértőt, illetve folytattuk ott, ahol az előző permakultúráról szóló adásunkban abbahagytuk.

Korábbi adásunkban tisztába tettük, hogy mit is jelent a permakultúra: egy tervezési tudomány, melynek célja az emberiség fenntartható létezésének megteremtése. Metódusa közvetlenül kapcsolódik a természetes rendszerekhez, azokkal együtt és nem azokkal szemben dolgozik. 

A mintázatok felismerése és használata a permakultúrás tervezés egyik alapja. Egy ilyen mintázaton keresztül mutatja be a szakértő, hogyan is kellene gondolkoznunk saját magunkról, a munkánkról vagy épp a minket körülvevő emberekről:

„A fák folyamatosan visszafordítják erőforrásaikat abba a rendszerbe, ahonnan kinőttek. Leveleket növesztenek, melyek lehullanak, ebből új talaj képződik mely más növényeknek adhat erőt, vagy épp ugyanazon fák lehetnek még erősebbek tőle.”

Az adásban beszélünk arról is, hogy mit lehet tenni az ökológiai összeomlás ellen, hogyan lehet sivatagosodó térségekben megtanítani a helyieknek, hogy tudják újra élhetővé tenni szülőföldjüket. Az idei aszály nyomán az is szóba kerül, hogy itthon milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, és hogy milyen megoldási lehetőségeink vannak a jövőre nézve. 

A szélerőműveket itthon számos félreértés és tévhit övezi. Részben ezért, részben pedig a jogszabályi keretek szűkössége miatt idehaza nem tudott elterjedni a technológia, mely egyébként a fejlett országok zömében a leggyorsabban bővülő villamosenergia-termelési ágazatnak számít. A kérdések tisztázására Munkácsy Bélát, az ELTE TTK oktatóját láttuk vendégül Holnapután című rádióadásunkban.

Magyarországon 1-2%-ra tehető a szélenergia részaránya a villamosenergia-termelésben. Ezzel az EU-ban a sereghajtók közé tartozunk. Ugyanakkor az elmúlt években örvendetesen gyorsan nőtt a hazai napelemes termelés, épp ezért nehezen érthető, hogy a szélenergiával miért nem történt hasonlóképp.

Az adásban beszélünk a jelenleg még működő hazai szélerőművekről, a technológia jelenlegi állásáról, és többek között az elhíresült nyár eleji Gelencsér András interjú azon állításáról, miszerint a szélerőművek a fosszilis energia szobrai. A beszélgetés során választ kapunk arra, hogy milyen potenciál rejlik itthon a szélerőművekben, és az is kiderül, hogy a szélkerekeket övező elképzelések jelentős része valójában tévhit.

A háztartási naperőművek piaca idén lőtt ki igazán, az ipari termelőknél viszont már 2018 táján elindult boom. Jelenleg a teljes hazai napelemes kapacitás valahol 4 gigawatt környékén lehet. Ez összesen több mint a duplája a Paksi Atomerőmű elméleti teljesítményének; ebből is látni, hogy a téma igencsak aktuális és fontos. A Holnapután vasárnapi adásában Gyepes Balázzsal, a napelemparkok építésével foglalkozó STS Group ügyvezetőjével beszélgetünk.  

Kilőttek a napelemek itthon
A napelemek terjedésének motorját a technológia fejlődésével párhuzamosan egyre csökkenő bekerülési költségek jelentették, így Gyepes Balázs szerint legkésőbb 2016-tól már egyre inkább megtérülő befektetésnek számított a naperőművek telepítése. Ennek megfelelően gombamód szaporodtak az erőművek, ipari és háztartási méretben egyaránt. 

Utóbbiak esetében azonban nagy törést jelenthet az október 31-én hatályba lépett rendelet, melynek keretében a hálózatba történő visszatáplálási lehetőségét „ideiglenesen” felfüggesztik. Hogy mi jön ezután azt még nem tudni, de ahogy Gyepes Balázs mondja, bőven van még potenciál itthon a  naperőművekben. Terjedésük fontos korlátját jelenleg a villamoshálózat jelenti. 

Milyen jövő vár a napelemre?
Gyepes szerint a technológia jövőjét már nem is feltétlenül annak fejlődése fogja meghatározni, sokkal inkább az azt körülvevő infrastruktúra. A megújulók nagy problémája ugyanis még mindig az, hogy a kiegyensúlyozatlan termelés hézagait nem tudjuk kezelni. Az energiatárolásban így komoly potenciál lehet, de a meglévő technológiák egy része még gyerekcipőben jár, a meglévők pedig nem feltétlenül alkalmasak hosszútávú energiatárolási célokra.

Az adásban szót ejtünk az energiaközösségekről, a technológia jelenlegi korlátairól és arról, miért lehetett szükség a háztartási méretű erőművek támogatásának felfüggesztésére.

Az elmúlt években és főként a pandémia idején egyre felkapottabbá vált a városi kertészkedés. Hirtelen kizöldültek a balkonok, cserepek kerültek a párkányokra, és rengetegen kezdtek el foglalkozni a témával.

A Holnapután aktuális adásában mi is a városi kertészkedéssel foglalkozunk: megnézzük mit és hogyan érdemes ültetni, miért fontos, hogy a természetet és annak sokszínűségét minél közelebb hozzuk magunkhoz, és milyen elvek mentén érdemes belevágni.

Vendégünk, Lőrinczi István permakultúrás tervező már évtizedek óta kertészkedik, néhány éve pedig a permakultúra tervezési elvei szerint mélyült el a témában. Nem sokkal később létrehozta a Perma Gang Projectet, melynek keretében egy ferencvárosi körfolyosós bérház emeletén alkotta meg több mint 80-féle növényből álló kertjét. Erről, illetve a városi kertészkedés fortélyairól korábban is beszélgettünk már vele: két részes gyorstalpalónkat itt és itt olvashatjátok.

Az adásban szót ejtünk majd a komposztálásról, a diverzitás fontosságáról, a permakultúrás gondolkodásról, a kezdőknek is alkalmas növényekről és még sok minden másról! Tartsatok velünk!

A nagyüzemi mezőgazdaság főszerepet játszik az emberiség élelmezésében, korlátai azonban egyre világosabbak. Módszerei nyomán évtizedeken belül elfogyhat a termőföld bolygónkon, miközben a biodiverzitás is pusztító csapásokat szenvedhet el. 

Szerencsére létezik alternatíva. Itthon is egyre népszerűbb és elterjedtebb az ökológai mezőgazdaság, mely műtrágyák, veszélyes vegyszerek és génmódosított növények helyett természetes megoldásokkal törekszik arra, hogy ne csak az emberek ellátása, de az élővilág megőrzése is biztosítva legyen. Magyarországon a több mint 10 éve indult Ökológiai és Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) az átalakulás egyik motorja, akik jövőre induló projektjükkel a kiskertet művelőknek is új ismereteket kívánnak nyújtani.

A Greendex podcastjának aktuális adásában Drexler Dórával, az ÖMKi ügyvezetőjével beszélgetünk új projektjük kapcsán. Ennek apropóját a dm drogérialánc Giving Friday nevű akciója adja, melynek keretében a november 25-i forgalmuk 5%-át jótékony célokra ajánlja fel – többek közt épp az ÖMKi-nek. 

Az adásban többek között szót ejtünk a vegyszermentes élelmiszerek fogyasztásának fontosságáról, a természetközeli megoldások hasznáról és arról is, hogy mi az a citizen science és hogyan lehet benne részt venni.

A Greendex gyakran foglalkozik az ökológiai mezőgazdaság, a városi kertészkedés vagy épp a permakultúra témáival. Ha érdekel a téma, Holnapután című rádióműsorunk korábbi adásaiból további érdekességeket és otthon is hasznosítható praktikákat tudhatsz meg – ezeket megtalálod a Greendex podcast-csatornáján!

Az elektromos autók témaköre kezd vallásháborúvá fajulni: az emberek vagy rajonganak érte, vagy gyűlölik a technológiát. A kérdés azonban korántsem fekete vagy fehér. Holnapután című rádióműsorunk aktuális adásában Várkonyi Gábor autós újságíróval utánajárunk, hogy mi fán teremnek az elektromos négykerekűek, van-e létjogosultságuk és legfőképp, hogy milyen jövő várhat rájuk.

Vendégünk szerint az elektromos autózásnak nagyon is van létjogosultsága, és az elmúlt évek változásai nyomán törvényi keretfeltételei is adottak. Fontos viszont megjegyezni, hogy önmagában az elektromos autó nem válasz minden kérdésre. Számos olyan terület van, ahol a hagyományos megoldások még évekig sokkal jobbak lehetnek – hosszabb utakra például még érdemesebb lehet hagyományos üzemanyaggal működő, esetleg hibrid autókkal elindulni. 

Az adásból megtudjuk, hogy mitől lehet zöld az autózás, és azt is, hogy az elektromos autó önmagában nem egyenlő a fenntartható közlekedéssel. Szakértőnktől megtudjuk, hogy az autóipar nagyon megváltozott az elmúlt évtizedekben. Így például a tartósság ma már csak sokadlagos szempont. Az átalakulás jelenleg is tart, a gyártók a közlejövőben már autókat, hanem mobilitási megoldásokat árulhatnak majd, de hogy ez pontosan hogy néz majd ki, az ma még nem egyértelmű. 

Az adásban szót ejtünk a tisztán elektromos autók mellett, a zéró emisszió felé vezető út fontos lépcsőfokát jelentő hibridekről is, a jövőről szólva pedig azt is megtudjuk, hogy az egyéni autóhasználat, elsősorban urbánus környezetben egyre drágább lehet a jövőben. 

Amikor a fenntarthatóság szóba kerül, legtöbben a környezetvédelemre és a klímaváltozásra asszociálnak, pedig a kérdésnek számos egyéb aspektusa is van. Ilyen például a gazdasági vagy épp a társadalmi fenntarthatóság, melyekben egyaránt komoly szerepet játszik a bankrendszer.

A Holnapután aktuális részében a ma még sokszor megfoghatatlan, titokzatos ESG-ről, a bankok társadalmi felelősségvállalásáról és a gazdaság kizöldítéséről beszélgettünk Bolyán Róberttel, az Unicredit Bank social impact banking vezetőjével.

Az adás során tisztába tesszük, hogy az ESG nem csupán a környezeti fenntarthatóságról vagy épp a megújuló energiaforrásokról szól. Fontos pillér a társadalmi fenntarthatóság is, amely például munkaügyi normákat vagy épp a termékbiztonságot foglalja magában, valamint a vállalatirányítás kérdéskörére fókuszáló láb is, ahol a szempontok között megjelenik például az adóügyek átláthatósága vagy a vezetőségi fizetések mértéke is.

Vendégünk több példa segítségével arra is rávilágít, hogy a pénzintézetek számára egyre fontosabbak az olyan befektetések és projektek, melyek amellett, hogy megtérülnek, az emberek jóllétét is szolgálják. Az ESG-ben a szociális szempontok, például a rászorulók megsegítése vagy épp a munkahelyteremtés is fontos szerepet játszik.

Adásunkban szót ejtünk a paradigmaváltás fontosságáról, amelyből nemcsak a gazdasági szereplők, de a hétköznapi emberek sem maradhatnak ki. Ez persze nem egyszerű feladat, hiszen főként hosszú távon megtérülő dolgokról beszélünk: a jelenben kell lemondanunk valamiről, hogy a jövőben jól járjunk. Ahogy Bolyán Róbert mondja: „nem ehhez vagyunk hozzászokva”.

Több mint fél éve indult a Greendex rádióműsora, a Holnapután. Itt az év vége, így most mi is tartunk egy rövid szünetet, ez pedig remek alkalom arra, hogy visszatekintsünk! Aktuális adásunkban Sápi Zsófival, lapunk főszerkesztőjével beszélgetünk: honnan indultunk, hol tartunk most, és milyen célokat tűztünk ki magunk elé.

A vasárnapi adásban beszélünk arról, mennyire nyitottak a magyarok a fenntarthatósági kérdésekre, hogyan látjuk a zöld ügyek hazai alakulását. Visszatekintünk szerkesztőségünk első két évére, megnézzük honnan indultunk, milyen nehézségekkel kellett szembenéznünk és milyen sikerekben volt részünk.

A Greendex az első és egyetlen fenntarthatóságnak dedikált online magazin, így még nincs előttünk kitaposott ösvény. Az adásban arról is szót ejtünk, hogy mindezt belülről hogyan éljük meg, és persze arról is, hogy mit gondolunk: mitől lesz hiteles egy zöld újságíró!

2022 májusában indult a Greendex rádióműsora, a Holnapután. A fenntarthatósági magazinműsorunkban hétről hétre kiváló szakemberek, vállalkozók és kutatók segítettek nekünk megérteni a fenntarthatóság mibenlétét. Puskás-Dallos Peti és Novák Zsombor vezette adásunk elismerését mutatja, hogy sikerült hatalmas lépést tennünk: januártól már az országos lefedettségű Petőfi Rádióban folytatjuk!

Első adásunkban azoknak próbálunk kedvezni, akik még nem ismerik a Greendexet, illetve a csapatunkat. Sápi Zsófival, a magazin főszerkesztőjével arról beszélgetünk, mit jelent ma Magyarországon a fenntarthatóság, és mit tud tenni mindezért egy online magazin. Az eddig elért sikerek mellett szó esik a jövőbeni tervekről is, de például azt is megtudhatják a hallgatók, hogy miként lett vegán Puskás-Dallos Peti, és hogy kapcsolódik ehhez Marika néni kakasa.

Vasárnap délelőttönként érdemes lesz tehát a Petőfi Rádió frekvenciájára kapcsolni! Kétségbeesni viszont akkor sem kell, ha esetleg lemaradnál az adásról: utólag bármikor visszahallgathatod a podcast-platformokon.

A magyarok közel 60%-a túlsúlyos vagy elhízott, ez pedig milliók életére nyomja rá a bélyeget. Ráadásul egyelőre a tendencia is növekvő, így talán nem tévedünk nagyot ha azt állítjuk: az egyik legjelentősebb egészségügyi kihívást a nem megfelelő étkezés következményei jelentik. A Holnapután aktuális adásában Varga Dóra dietetikus segítségével jártunk utána, hogyan tudunk változtatni, és hogyan tehetünk ezzel nagy lépést egy fenntarthatóbb világ felé is.

Modern világunkban mindenhol elektromos kütyük, antennák, kábelek vesznek minket körül. Ezek már felgyorsult életünk velejárói, az általuk gerjesztett, ránk nehezedő elektromos terhelésről viszont keveset beszélünk. Amikor mégis, akkor sokszor a tévhitek és összeesküvés-elméletek földjén találjuk magunkat. Adásunk vendége, Almásy Zsolt épületbiológus, épületenergetikai-szakértő segít eloszlatni a tévhiteket, egyben segít abban is, hogy meg tudjuk védeni magunkat az elektroszmog káros hatásaitól.

Ahogy azt szakértőnk elmondja, a téma körül számos tévhit, sőt összeesküvés-elmélet gyűlt fel az elmúlt években. Ezek egy része mögött gyakran átverések és csalások állnak. Almásy Zsolt szerint ezen átverések értéke gyakran a milliós összegeket is elérheti.

Aki az elektroszmog megszüntetését ígéri valamilyen berendezés, vagy csodaszer segítségével, az szinte biztosan a kevésbé tájékozott, befolyásolható emberek lehúzásából él.

 – mondja Almásy Zsolt

Ennek ellenére mégsem szabad alábecsülni a problémát. Az elmúlt évtizedekben ugyanis drasztikusan megnőtt azon eszközök száma környezetünkben, melyek elektroszmogot generálnak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy védtelenek lennénk. A szakértő szerint az egyik lehetséges és egyben legegyszerűbben megvalósítható megoldás, ha elkezdjük okosabban használni az eszközeinket.

Az elektromágneses sugárzás esetén négyzetesen csökken a teljesítmény: ha csak fél méterrel odébb teszem magamtól a mobiltelefont, vagy a routert nem az íróasztal sarkára teszem, akkor a szervezetemet érő terhelés a töredékére csökken. Ha az otthon használt elektronikai eszközöktől tartunk 1–1,5 méter távolságot, azzal nagyon hatékonyan tudjuk csökkenteni azt az energiamennyiséget, ami a szervezetünkben elnyelődik.

– teszi hozzá a szakértő

Egyre többet hallunk a körforgásos gazdaságról, mégsem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mit jelent. Épp ezért készítettünk nemrég interjút a téma egyik hazai szakértőjével, Dr. Dombi Mihállyal. A Debreceni Egyetem kutatóját most elhívtuk Holnapután című rádióműsorunkba is.

Az adásban tisztázzuk, hogy pontosan mit is jelent a körforgásosság. Ahogy korábbi interjúnkban elhangzott, „a körfogásos gazdaságban a felhasznált erőforrások hosszabb ideig, és sokkal több cikluson keresztül maradnak a rendszerben, csökkentve ezzel a felhasznált nyersanyagok illetve a hulladék mennyiségét.” De mit is jelent ez?

Az lassan mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy végtelen növekedésünk az ökológiai korlátok miatt nem lehetséges. A szakértő szerint épp ezért fontos, hogy a körforgásosság egyik ígérete, hogy kevesebb nyersanyaggal elérhetjük ugyanazt a jólétet, miközben a környezetszennyezés is kisebb volumenű lehet. Dombi Mihály szerint sok olyan kezdeményezés van itthon és külföldön is, amely ebbe az irányba mutat. Egyre több iparágban elérhető például a dolgok szolgáltatásként történő használata.

De a körforgásosság máshol is tetten érhető lesz a jövőben, hiszen ide tartozik például a termékek élettartamának meghosszabbítása is. Ahogy a kutató elmondja, az Európai Unió jelenleg is dolgozik olyan szabályozásokon, melyek köteleznék a gyártókat arra, hogy új termék vásárlása helyett elsődlegesen a javítás lehetőségét kínálják fel.

Az adásban sok egyéb mellett szót ejtünk még az energiaárak és a tömegtermelés összefüggéseiről, az életszínvonalunk változásairól, a folytonos növekedésre, fogyasztásra épülő szemléletről, igényeinkről és szükségleteinkről. Megtudjuk azt is, hogy áll jelenleg a világ, és benne Magyarország a körforgásossági átmenetben, és mi az, amit a mindennapokban mi is hozzá tudunk tenni ehhez a folyamathoz.

Hallgasd a Holnapután adásait vasárnaponként 11:00-től a Petőfi Rádión! Ha valamiért lemaradnál, keresd podcast-csatornánkat, melyet az összes nagyobb platformon megtalálsz! Az adáshoz tartozó cikkünket hétfőn olvashatod, vendégünkkel készült korábbi interjúnkat pedig itt éred el.

Kevesen tudják, de a zaj az egészségügyi problémák második legfontosabb környezeti oka, közvetlenül a légszennyezés után. Ennek ellenére az egyéb környezetszennyezésekhez képest a zajszennyezést gyakran figyelmen kívül hagyjuk. Vendégünk Berndt Mihály több mint 40 éve foglalkozik a környezeti zaj mérésével, és a zajszennyezéssel.

Az idei tél megint olyan, mint egy rosszul gombolt tavasz. A sorra dőlő melegrekordok mellett pedig igazán ijesztő lehetett, hogy nem csak nálunk, de a téli sportok otthonában, az Alpokban sem nagyon volt hó. Aktuális adásunkban az eltűnőben lévő tél témáját feszegetjük vendégünkkel, Kerpely Klárával, a WWF Magyarország klímavédelmi szakértőjével.

Szerte Európában egyre nagyobb számban vannak jelen a nagyragadozók. Néhány területen a jelenlétük nem újdonság, azonban vannak olyan országok és régiók, ahonnan már olyan régen kivesztek, hogy újra meg kell tanulni a velük való együttélést. Épp ez a helyzet Magyarországon is. Aktuális adásunk vendége Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozók szakértője.

 A napokban jelent meg a MediaMarkt vásárlói tudatosságot vizsgáló kutatása. Többek között arra keresték a választ, hogy milyen szempontokat mérlegelünk, mielőtt döntésre jutunk. Ahogy az várható volt, az ár fontos tényező, de úgy tűnik, a funkciók mellett az energiatakarékosság is egyre kiemeltebb kritérium. Ugyanígy érdekes és a fenntarthatóság irányába mutató eredmény, hogy az emberek jelentős része dönt az elromlott háztartási gépek javíttatása mellett.

 A témát a Greendex is rendszeresen igyekszik körbejárni, fenntartható megoldásokat kínálva olvasóinknak. Podcastunk aktuális adásában Dénes Júliával, a Tudatos Vásárlók Egyesületének tesztszakértőjével beszélgettünk a fent említett kutatás apropóján.  

Az ismert univerzum legnagyobb szemetelője az ember. A 20. század közepéig ezen tevékenységünk többé-kevésbé a bolygónk felszínére korlátozódott, amióta azonban kiléptünk a világűrbe, ott is elkezdett szaporodni az emberi eredetű hulladék. A Holnapután aktuális adásában az űrszemét problémájáról, a csillagokat elhomályosító műholdakról és az asztronómia tudományos és kulturális jelentőségéről beszélgetünk Szabó Olivér Nortonnal, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagászával.

A Petőfi Rádión futó Holnapután című rádióműsorunk aktuális adásának vendége az Alapértékek Nonprofit Kft. vezetője, Matolcsy Miklós. A fiatalok fenntarthatóságra nevelésével foglalkozó szakemberrel többek között arról beszélünk, mit gondolnak a diákok a témában, és hogyan érdemes megszólítani őket.

Matolcsy Miklós az adásban hangsúlyozza: riogatással, a világvége belengetésével nem lehet valódi hatást elérni a fiataloknál. Ehelyett azokat a cselekvési tereket és lehetőségeket kell megmutatni, melyekhez kapcsolódni tudnak. Ez volt a mozgatórugója a sok éve futó Fenntarthatósági Témahét programnak is, melyhez mára több mint 1800 iskola csatlakozott.

Adásunkban az oktatási programok mellett sok szó esik az új, fenntarthatósági tantárgyról is, melyből a tervek szerint jövőre már érettségizni is lehet majd. Ennek különlegessége, hogy nem a hagyományos érettségi vizsga keretei között valósul meg, hanem egy új formában, úgynevezett projektérettségiként. Hogy ez mit is jelent, azt több más mellett kiderül a Holnapután aktuális adásából!

Vulkánokról, vulkánkitörésekről mindenki hallott már. De vajon azt is tudjuk, hogy a vulkáni működésnek milyen összetett következményei lehetnek? A Holnapután aktuális adásának vendége Harangi Szabolcs vulkanológus, aki elmeséli mit kell tudnunk erről a roppant érdekes geológiai jelenségről, mely potenciálisan mindannyiunk életére hatással lehet.

A Holnapután aktuális adásában a hazai vizes élőhelyek előtt álló kihívásokról, a vízi ökoszisztéma roskatag helyzetéről és a lehetséges megoldási lehetőségekről beszélgetünk dr. Weiperth Andrással, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) tudományos főmunkatársával, a Magyar Haltani Társaság tagjával.

Szakmai körökben nagy port kavart Pribéli Levente Greendexen megjelent, a császárfákkal kapcsolatosan felmerülő problémákat és potenciális veszélyeket taglaló cikke. Az írás nyomán többen jelezték, hogy vitatják a biológus, humánökológus szerző állításait, ezért úgy gondoltuk, hogy ezen hangoknak is teret adva egy vita keretében próbáljuk kideríteni az igazságot – vagy legalábbis elindítani a párbeszédet a felek között.

A vitában Pribéli Levente mellett részt vett Dr. Bartha Dénes a Soproni Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézetének igazgatója, dendrológus. Az ő nevéhez fűződik a hazánkban jelenlévő invazív vagy invazivitásra hajlamos fa- és cserjefajok jegyzékének, a Fekete- illetve Szürke Listának az összeállítása. A cikk állításait vitató oldalt Franczia Balázs, a császárfa ültetvények telepítésével, illetve egy speciális változat forgalmazásával foglalkozó Paulownia Planet vezetője képviselte.

A Holnapután legutóbbi adásának vendége a Respray csapata, Réti Andor és Zámbó Gergely voltak, akikkel világinnovációnak számító termékükről beszélgettünk. Azaz nem is egyetlen termékről, hanem rögtön kettőről: az újratölthető dezodoros palackról, és az azt hajtógázzal és illatokkal feltöltő automatáról. Azt is megtudtuk, hogy fejlesztésük iránt nem csak itthon, de külföldön is óriási az érdeklődés.

Ahogy a startupperek mondják, az aeroszol termékeknél korábban nem jelent meg a sok más  esetben már elérhető újratölthetőség. Ennek oka, hogy a gyártók jellemzően a költséghatékony, azonban potenciálisan robbanásveszélyes propán-bután gázzal töltik fel a palackokat. Utóbbi a normál, mindennapi használat mellett teljesen veszélytelen, ám az újratöltést, sőt az újrahasznosítást is szinte lehetetlenné teszi. Így hiába készülnek a palackok általában alumíniumból – mely kiválóan újrahasznosítható lenne – még akkor sem kerülnek reciklálásra, ha történetesen a szelektív gyűjtőben kötnek ki. De akkor mi lehet a megoldás? Adásunkból kiderül!

Mára elképzelhetetlenné vált, hogy a gazdaság jelentős részét befolyásolni képes pénzügyi szektor ne vegye ki a részét a fenntarthatósági erőfeszítésekből. A bankok sorra jelentik be vállalásaikat, és egyre nagyobb hangsúly kerül a nem csupán a környezeti, de többek között a társadalmi fenntarthatóságot is célzó ESG célkitűzésekre. 

Aktuális adásunk vendége Szege György, a Magyar Bankholding ESG és fenntarthatósági vezetője aki segít eligazodni, a kívülállók számára néha nem egyértelmű fogalmak között. Szót ejtünk például a net zero bankingről, melynek lényege, hogy a klímacélokkal összhangban lehetővé tegye, hogy a szektor szereplői, illetve az általuk finanszírozott projektek elérhessék a klímasemlegességet 2050-re. Beszélünk az ENSZ Felelős Banki Irányelveiről is, értelmezzük, hogy mit jelent a rejtélyes ESG mozaikszó, és kitérünk arra is, hogy milyen rövid- és hosszabb távú változások várnak a szektorra. 

Most induló gazdasági tematikájú podcastunk első részében a napelemekre koncentrálunk. Áttekintjük milyen változásokat hozott a tavalyi év, milyen megtérüléssel számolhatunk jelenleg és merre indulhat a piac és a szabályozói környezet a következő időszakban. Szó esik a betáplálási stopról, a szaldóelszámolásról, az energiatárolásról, sőt a hazai villamoshálózat előtt álló kihívásokról is

Ökonomy című új adásunk két műsorvezetője Major András gazdasági újságíró és Novák Zsombor, a Greendex újságírója, akik ezúttal Dr. Vokony István villamosmérnökkel, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szakmai és Tudományos Bizottságának elnökével beszélgettek.

Mára az emberiség technológiai fejlettsége eljutott odáig, hogy képesek vagyunk a szó szoros értelmében istent játszani. Kedvünkre módosíthatjuk az élőlények génkészletét, ezzel adott esetben új fajokat létrehozva, vagy éppen teljes populációkat elpusztítva. Holnapután című rádióműsorunk friss részében erről az ijesztő új technológiáról, a génmeghajtásról beszélgetünk a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetőjével, Fidrich Róberttel.

Nemrég elhatároztuk, hogy megtaláljuk a legzöldebb budapesti bevásárlóközpontot: szubjektív ítéletünk alapján az újbudai Allee került a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Ez adta legújabb podcastunk apropóját, melyben dr. Szilágyi Melindával, a bevásárlóközpontot üzemeltető Multi Hungary Management Kft. magyarországi vezetőjével beszélgettünk. 

Ahogy az adásból is kiderül, az Allee az elmúlt években rengetegett tett a fenntarhatóbb működésért. Ez persze nem egyszerű feladat, hiszen a bevásárlóközpontok hatalmas belső terekkel rendelkeznek, melyeket télen fűteni, nyáron hűteni kell, és a világítás is jelentős energiafelhasználással jár. A különféle nemzetközi fenntarthatósági vizsgálatokon elnyert kiváló minősítések viszont azt bizonyítják: megfelelő tervezéssel és korszerű berendezésekkel nagy eredményeket érhetünk el a fenntarthatóságban. 

A gépészeti és energiatakarékossági megoldások mellett az Allee nagy hangsúlyt fektet a látogatók edukálására, melynek keretében számos fenntarthatósági kampányuk volt már. Kézzelfogható újdonság például a minden szinten elérhető kulacstöltő pont is. Ezzel párhuzamos az a törekvés is, hogy a bérlők – az üzletek – is tegyenek meg minden tőlük telhetőt a fenntarthatóságért. A bevásárlóközpont vezetése időről időre egyeztet velük, hogyan tudnák működésüket még fenntarthatóbbá tenni, a kereteket pedig egy új típusú együttműködést, az úgynevezett zöld szerződés adja.

Ezeken felül pedig – ahogy az adásban is elhangzik – több mint 10 ezer négyzetméternyi zöldfelület öleli körül a bevásárlóközpontot, többek között az épület oldalán található élő zöld falak képében. Podcastunkból még számos érdekesség kiderül arról, hogy mitől lesz fenntartható egy bevásárlóközpont. Tartsatok velünk!

Itthon is egyre elterjedtebbek az elektromos autók, a zöldebb hajtáslánccal kapcsolatos változások pedig kezdenek beszivárogni a közösségi közlekedésbe is. Nem egy magyar városban találkozhatunk elektromos autóbuszokkal, rövidesen pedig üzemanyagcellás, hidrogén hajtotta járművekkel is utazhatunk majd – sőt néhány városban erre már volt is lehetőség demonstrációs mintaprojekteken. Az üzemanyagcellás technológia lehetséges szerepéről, a hazai helyzetről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk Weingartner Balázzsal, a HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. elnök-vezérigazgatójával a Greendex legújabb podcastjában.

Amikor a fenntarthatóságról esik szó, gyakran olyan dolgok jutnak eszünkbe először, mint az elektromos autó, vagy épp a napelem. Pedig ezeknél jóval hétköznapibb módon is kapcsolódhatunk egy fenntarthatóbb világhoz: az Európai Unióban az ökológiai lábnyomunk nagyjából 40%-át az étkezés adja. Mivel ebben mindannyian érintettek vagyunk, ez az a terület ahol a leggyorsabb, és legnagyobb változást tudnánk elérni. Ennek lehetséges útjairól és az élelmiszeripar előtt álló kihívásokról beszélgettünk Szöllősi Réka fenntarthatósági szakértővel.

A modern technológiák életünk legtöbb területét meghódították (gyarmatosították?). Nincs ez másként a lakóhelyünkkel sem, legyen szó akár a szűkebben a házunkról, lakásunkról, vagy távolabbról szemlélve a településünkről. Az okosotthon és okosváros megoldások mára legtöbbünk életében fontos szerepet játszanak, gyakran még akkor is, ha erről nincs is feltétlenül tudomásunk. Az okosmegoldások fenntarthatósági szerepéről és a technológia lehetőségeiről beszélgettünk Sándor Barnabás biztonságtechnikai mérnökkel, a téma szakértőjével Holnapután című rádióműsorunkban.

Nagy vihart kavart a madárbarátok körében Bódi Ábel nemrégiben megjelent cikke a vetési varjakról. Az írásban a szerző amellett érvelt, hogy ezek a varjak valójában kártevők, ezért védettségük már nem indokolt. Többen jelezték szerkesztőségünknek, hogy vitatják írónk állításait, ezért úgy gondoltuk, hogy teret adunk a téma mélyebb megvitatásának. A vitában a madárbarátok álláspontját Tokody Béla a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajmegőrzési osztályának munkatársa képviselte.

Ahogy az már a vita legelején egyértelművé vált, a téma nem új: már az 1940-es években is komoly konfliktust okoztak a varjak. Másodszorra a ’80-as években lobban fel a konfliktus, amikor az akkor százezres nagyságrendű állományt erősen lecsökkentették - elsősorban mérgek használatával. Mire 2001-re újra védettség alá kerültek a vetési varjak, számuk az eredeti állomány tizedére zsugorodott, és azóta is csupán enyhe emelkedés tapasztalható. Jelenleg nagyjából 32 ezer költőpár él hazánkban, jelentős részük – nem függetlenül az ellenük folytatott hadjárattól – lakott területekre, városokba húzódott.

Érdekességként az MME munkatársa elmondta: a vetési varjú rossz hírét a téli időszakban mindent ellepő csapataik okozzák, amik valójában nem is a hazai populáció részei, hanem a tőlünk északabbra élő, ám részben nálunk telelő állományhoz tartoznak. A mai probléma részben épp ehhez kötődik, a varjak a városokban sokak számára zavaróak, a néha címoldalakra kerülő varjútámadások pedig ugyancsak nem kedveltetik meg a fajt.

Másik oldalról a tavaly újra fellángolt vitában a természetvédők azt állítják, hogy a madárnak gazdasági értelemben vett károkozása elhanyagolható, ha mégis van, az egyértelműen a helytelen agrárgazdálkodás számlájára írható. Amit biztosan tudunk, hogy a vetési varjak állománya úgy itthon, mint Európában sérülékeny kategóriába sorolható.

Bízunk benne, hogy a Greendex podcastjában folytatott vita közelebb hozza az álláspontokat, már csak azért is, mert egy olyan faj sorsáról szól, mely néhány főemlőshöz hasonlóan eszközhasználó, sőt a kutatások szerint intelligenciája eléri egy óvodás gyermek szintjét.

Közhelyes, de nagyon igaz: borzasztóan felgyorsult körülöttünk a világ, a hétköznapjaink meghatározó élménye a rohanás. Ez visszaköszön a kapcsolatainkban, és az étkezéseinkben éppúgy, mint a munkánkban. A slow mozgalom egyfajta válasz erre az életmódra, olyan megoldások összessége, melyekkel lassabb, teljesebb és kiegyensúlyozottabb, nem utolsó sorban fenntarthatóbb életet élhetünk. Holnapután című rádióadásunk vendége Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója, mindfullness tréner.

Sokak szerint a mitigáció, azaz a klímaváltozás lassítása, esetleg megállítása a kibocsátások csökkentésével, önmagában már nem járható út. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy elkezdjünk az adaptációval foglalkozni, tehát olyan utakat keressünk, melyek segítenek alkalmazkodni az egyre gyorsabban megváltozó körülményekhez. Ez utóbbi foglalkoztatja Stumpf-Biró Balázs összeomláskutatót is, akivel Holnapután című rádióműsorunkban beszélgettünk.

Az autók számának növekedése, a közlekedési dugók és a szennyezés mind olyan problémák melyekkel – elsősorban a nagyvárosi lakosságnak – szembe kell néznie. A kihívások megoldása azonban nem lehetetlen, de ehhez friss szemléletre és az új technológiák hatékony alkalmazására is szükség van. A városi közlekedés jövőjéről, a multimobilitás szerepéről és az alternatív hajtásláncok lehetőségeiről beszélgettünk Holnapután című rádióműsorunk legújabb részében. Vendégünk Weingartner Balázs, a HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. elnök vezérigazgatója.

Az Ökonomy podcast első adásában főként a háztartási méretű napelemes megoldásokról, a beruházások megtérüléséről, az érvényben lévő szabályozásokról és lehetséges változásaikról beszéltünk. Aktuális adásunkban – maradva a háztartásoknál – azt tekintjük át, milyen megoldások állnak rendelkezésünkre a rezsi hosszútávú csökkentésére, akár nagyobb szabású beruházások nélkül is.

Az új adásban beszélünk a különféle szigetelési megoldásokról, a energiahatékonysági beruházások sorrendiségének fontosságáról, és arról is, merre érdemes elindulni, ha belevágnánk az átalakításokba. Kitérünk a hőszivattyúk fajtáira, illetve arra, hogy egyes esetekben melyik lehet az optimális választás. Az is kiderül, hogy az ablakcserék esetén résen kell lenni, mert könnyen lehet, hogy míg egy problémát megoldunk (hőszigetelés), addig egy másikat idézünk elő (rossz levegő minőség) azzal, hogy nem rendszerben gondolkozva tervezzük meg a felújítást.

Tagadhatatlanná vált: legtöbbünk az okostelefonja rabja lett. Naponta órákat szörfölünk, néha teljesen céltanul, az egyes appok útvesztőiben, az alvásidőnk rovására pörgetjük a sorozatokat a streaming platformokon, és olyan információkat osztunk meg magunkról gyakorlatilag mindenkivel és bárkivel, melyek néhány évtizede még elképzelhetetlenek lettek volna. A digitális függőségeink enyhítésének fontosságáról, megoldási lehetőségekről és a felelősségünk kérdéséről beszélgettünk dr. Bernschütz Mária generációkutatóval Holnapután című rádióműsorunk legújabb adásában.

Az emberiség által felhasznált édesvíz 80%-a tisztítatlanul kerül vissza a természetbe, bár erről ritkábban beszélünk, mint az egyre fogyatkozó édesvíz-készletekről. Ha a két problémát együtt vizsgáljuk, akkor a 21. századi emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívással szembesülünk. Holnapután című rádióadásunk legújabb részében a jelenlegi helyzetről, a megoldási lehetőségekről, és a szennyvíztisztításban a világ élvonalát jelentő magyar technológiákról beszélgettünk Dr. Kovács Károllyal, a Pureco Kft. ügyvezetőjével.

Az éghajlati és ökológiai válság enyhítésében nagyon fontosak az egyéni cselekvések: háztartásunk zöldítése, étrendünk áthangolása, vagy épp közlekedési szokásaink megváltoztatása. Ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy egy új, ökologikus társadalmi berendezkedés jöjjön létre. A valódi, rendszerszintű változások elindításához közösségekre van szükség – ezek létrehozását azonban (újra) meg kell tanulnunk. E folyamatról beszélgetünk Petőfi Rádión futó fenntarthatósági műsorunk, a Holnapután aktuális vendégével, Takács Sánta Andrással, aki az ELTE humánökológia mesterszak oktatója, illetve a Kisközösségi Program szakmai vezetője.

Egyre többen próbálják zöldíteni életüket, hétköznapjaikat, háztartásaikat. Ez sokszor nehéz, vagy épp kudarcokkal szegélyezett küzdelem, de csak akkor, ha egyedül vágunk neki. A Tudatos Vásárlók Egyesületének több mint 10 éve futó programjában ÖkoKörökbe szerveződve érhetünk el változást úgy, hogy közben egy remek közösség részesévé is válhatunk. Holnapután című műsorunk új részében Andacs Noémivel, a TVE munkatársával beszélgetünk.

Nagy változás előtt áll a hazai hulladékgazdálkodás: a július 1-től induló koncessziós rendszerben egy kézben összpontosul majd a feladat koordinálása, ez pedig jelentősen növelheti annak hatékonyságát. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogyan kell elképzelni, arról a koncessziót elnyerő MoHu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. vezérigazgatójával, Pethő Zsolttal beszélgettünk.

Komoly összefüggés van a természet állapota, valamint a klímaváltozás, és az embereket potenciálisan fenyegető kórokozók megjelenése között. Magyarországon is egyre inkább számítanunk kell arra, hogy új, akár ismeretlen fertőzésekkel kell szembenéznünk. Ezek egyik forrását a melegebb vidékekről érkező kullancsok jelenthetik. Holnapután című rádióműsorunk legújabb részében a kórokozók járványtanával és ökológiájával foglalkozó biológussal, dr. Földvári Gáborral beszélgettünk.

A mezőgazdaság problémáiról gyakran ejtünk szót, sokan viszont nem érzik a kihívások kézzelfogható súlyát. Ez valahol érthető, de valójában csak megközelítés kérdése. A tragikus balesetbe torkolló tavaszi porfelhőről nem feltétlenül a mezőgazdasági problémák jutnak az eszünkbe, pedig az okok épp ott keresendők. Vagy említhetnénk azt is, hogy ma jóval alacsonyabb a zöldségek, gyümölcsök tápanyagtartalma, mint dédszüleink korában. Esetleg azt, hogy a vizeinken nyaranta előforduló algavirágzások is ide köthetők, de ha már nyár: a tavalyi aszály több termény esetében pusztító hatással volt. Holnapután című podcastunk friss adásában Kökény Attilával, a talajmegújító mezőgazdálkodás egyik legjelentősebb hazai képviselőjével beszélgettünk, hogy feltárjuk a fenti problémák gyökerét és megtudjuk, milyen lehetséges utakon indulhatunk el a változásért.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• mit jelent a regeneratív mezőgazdaság és a no till,
• hogyan erodáljuk évezredek óta a termőtalajt, és mikor kapcsoltunk még nagyobb sebességre,
• miért fontosak a talajtakaró növények,
• hogyan terjedt el a no-till technológia a világ számos országában és miért maradtunk ki belőle mi magyarok,
• hogyan alakul a termésátlag egy no-till gazdaságban a konvencionális gazdálkodáshoz képest, ha beüt a krach,
• miként alakíthatunk művelésre kevésbé alkalmas területeket is gazdag termőfölddé,
• és miért terjednek nehezen az innovációk a magyar agráriumban.

Az elmúlt években nagy port kavart a Velencei-tavat érintő problémák: a túl kevés csapadék miatt a tó vize rekord alacsony szintre apadt, az oxigénhiány miatt pedig tömeges halpusztulások történtek. Politikusok, szakemberek és civilek egy része a vészharangot kongatta, különféle vízpótlási elképzelések láttak napvilágot. Eközben néhányan arra hívták fel a figyelmet, hogy a változások – bár az elmúlt évtizedekben megszokott állapothoz képest drasztikusnak tűnnek – valójában teljesen természetes folyamat eredményei. Boromissza Zsombor tájépítésszel arról beszélgetünk, milyen szemmel érdemes néznünk a Velencei-tóra, és hogy az elmúlt évek történéseinek milyen – negatív és pozitív – következményei lehetnek.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• ki a tájépítész és mivel foglalkozik,
• hogyan lett üdülőtó az 1970-es években a Velencei-tó,
• kell-e, szabad-e a tó vízpótlásán gondolkozni,
• hogyan lehet a turizmust áthangolni az új kihívásokhoz,
• miért nem lehet a Velencei-tó a második Balaton,
• és hogyan reagált az élővilág az elmúlt évek változásaira.

Új időszámítás kezdődik hamarosan a hazai hulladékgazdálkodás történetében. A július 1-jétől induló koncessziós rendszerben egy kézben összpontosul majd a feladat koordinálása, ez pedig jelentősen növelheti a hulladékgazdálkodás hatékonyságát. 

Az ágazatban 2019-től jelenlévő ALTEO Csoport egyfelől a már meglévő biogáz erőművével vesz részt a rendszerben, másfelől a szerves hulladékok mellett számos egyéb anyagáramban végez előkészítő és hasznosítási tevékenységet. Az eddigi útról és a hulladékgazdálkodás jövőjéről Simon Anitával az ALTEO fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.

Mára megdönthetetlen alapvetéssé vált, hogy gazdasági rendszerünk gyökeres átformálása nélkül aligha érhetjük el a klíma- és környezetvédelmi célokat. A változásban mindannyian érintettek vagyunk, de míg egy-egy ember a magánéletben viszonylag gyorsan tud cselekedni, addig a cégek esetében jóval nehézkesebb és lassabb a folyamat. Ami viszont jó hír, hogy legalább már elkezdődött, vannak olyan felelősen működő vállalatok, melyek komolyan veszik a fenntarthatóságot.

A gazdasági szféra változásában a pénzintézeteknek kiemelt jelentősége van, hiszen működésük más szereplőkre is hatással van. Ezt jól mutatja, hogy becslések szerint egy bank által kezelt portfólió a bank kibocsátásának 700-szorosát is elérheti, sőt egyes kalkulációk szerint akár még többet. Hogy milyen mozgástere, és főként milyen felelőssége van egy pénzintézetnek a jövő megmentésében, arról a nemrég létrejött óriásbank, a MBH Bank fenntarthatósági vezetőjével, Szege Györggyel beszélgettünk.

A turizmus a globális szénlábnyom 8-10%-ért felelős, melyben jelentős szerep jut az üzleti utazásoknak is. A szegmens fenntarthatóbbá válása így elengedhetetlenül fontos a klímacélok eléréséhez. Hogy a változásokra mennyire nyitottak a szereplők, milyen lehetőségeik vannak és várhatóan milyen változások jöhetnek, arról Horváth Balázzsal az üzleti utazások szervezésével foglalkozó Weco-Travel ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Sokunk életében fordulópontot jelent, amikor rátalálunk igazi szenvedélyünkre. Az évtizedek óta reklámszakemberként dolgozó Ljasuk Dimitry számára ezt a természetvédelem, közelebbről a Tisza és a Tisza-tó megvédése testesítette meg. A misszió lépésről–lépésre vált egyre tisztábbá, és míg az első időkben a folyó szépségeinek bemutatását jelentette, addig mára a természeti értékek megóvását, az emberek edukálását és a környezetvédelmi problémák megoldását is jelenti – amellett, hogy egy lelki utazás is egyben. Erről az utazásról szól Dimitry első mozifilmje, a rekordnézettséget elérő és már az online platformokon is megtekinthető Jóreménység-sziget.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• hogyan lesz egy reklámszakemberből természetfilmes,
• miként lehetünk tudatosabb fogyasztók,
• miért és milyen természetvédelmi kihívásokkal kell megküzdeni a Tiszán,
• miért fontos a szemétszedés mellett a probléma gyökerét is kezelni, ami esetünkben egy határokon átnyúló kihívás,
• hogyan lehet átformálni az emberek gondolkodásmódját, hogy más szemmel tekintsenek a hulladékra,
• ki lehet a Tisza-tó Köztársaság állampolgára, és mit kell ezért tenni,
• és milyen tervei vannak Dimitrynek a jövőre nézve.

Vannak különleges és ritka foglalkozások, és vannak olyanok, melyekről még nem is hallottunk. Számomra ilyen volt a növényorvos, ugyanis Holnapután című rádióműsorunk friss adásának vendége épp ezt a foglalkozást űzi. A több mint 160 ezer TikTok követővel rendelkező Gyuris Rita azt mondja, az ő feladatuk az, hogy legyen mit enni, és hogy az, amit megeszünk szép és egészséges állapotban kerüljön az asztalra. A növényorvosok próbálják megelőzni azokat a betegségeket és károsításokat, melyek a mezőgazdasági termelést hátráltathatják. Rita csatornáján tudományos ismeretterjesztést is folytat, követőinek azt demonstrálja, milyen mikroorganizmusok vesznek körül bennünket a mindennapok során. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Doktori Iskolájának hallgatója különleges hobbijáról, a lepketartásról is mesél, érdemes lesz tehát ezen a héten is velünk tartani.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• kik a növényorvosok és mivel foglalkoznak,
• veszélyesek-e egészségünkre a permetszerek,
• mitől bio, a bio élelmiszer,
• érdemes-e növényeinket kétes hatékonyságú házi szerekkel kezelni, vagy létezik-e ennél jobb megoldás,
• milyen mikroorganizmusok vesznek minket körül, és mire kell a legjobban ügyelni velük kapcsolatban,
• miért érdemes levenni a cipőnket, ha hazaérünk,
• hogy néz ki a lepketartás, milyen költségei vannak és mennyi elköteleződést kíván,
• és miként érdemes belekezdeni a lepkézésbe.

A statisztikák szerint Magyarországon több mint öt millió kutya és macska él, nem beszélve a többi házi- és haszonállatról. Legtöbbünk életében a háziállatok fontos szereplők, néhányaknál egyenesen családtagnak számítanak. Így aztán védelmük mindnyájunkat érintő kérdés, szenvedésük mellett egyikünk sem mehet el szó nélkül. Szerencsére, az elmúlt elmúlt években komoly előrelépések történtek a területen, amiről vendégünkkel, dr. Vetter Szilviával beszélgettünk, aki 2009 óta foglalkozik állatvédelemmel, jelenleg az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központjának vezetőjeként, illetve a Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedik élőlénytársaink védelméért.

A beszélgetésből kiderül, hogy az állatvédelem jelenleg a környezetvédelem „legdinamikusabban fejlődő kistestvére”, úgy itthon mint a világban. Megtudjuk azt is, hogy az állatkínzás és az emberek elleni erőszak között komoly összefüggés van. Csányi Vilmos szerint, „aki állatot kínoz, az emberre készül” ezt pedig ma már számos kutatás és statisztika támasztja alá. Fontos azt is tisztázni, hogy amit ma állatkínzásnak tartunk, az néhány évtizede még mindennapos gyakorlat lehetett, jó példa erre a kutyák kikötése. Ez ma már nem fér bele, de jól mutatja, hogy az állatvédelem sok esetben kulturális kérdés is. Magyarországon a rendszerváltás után kezdtek érdemben foglalkozni az állatvédelemmel, 2004-ben lett az állatkínzás bűncselekmény. Az azóta eltelt idő úgy a jogfejlődés mint a néplélek alkalmazkodása szempontjából nem mondható túl hosszúnak. Épp ezért az állatvédelem fejlődése egy generációkon átívelő folyamat lesz: vendégünk szerint már sok lépést megtettünk, de még legalább ennyi áll előttünk.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• hol tart ma az állatvédelem Magyarországon,
• mit jelent az öt állati szabadság,
• hogyan függ össze az állatbántalmazás az emberek elleni erőszakkal,
• hogyan fejlődött az állatvédelem a világban és itthon,
• milyen irányt vehet az állatvédelem a jövőben, hogyan változhatnak az állatok jogai,
• miért jelent kihívást az állatokhoz való viszonyulás jogi értelemben,
• mi a teendőnk ha állatkínzást észlelünk, hova érdemes fordulnunk,
• milyen jelek utalhatnak állatbántalmazásra,
• és hogyan lehetünk felelős állattartók és felelős állat nem tartók.

Ma már közhelyszámba megy: elidegenedett társadalomban élünk. Nem ismerjük azokat akikkel egy utcában élünk, de sokszor még a közvetlen szomszédainkat sem. Ennek megváltozását sokak a közösségi médiától várták, de az végül még tovább rombolta a kapcsolatokat. Ezt ismerte fel néhány éve pár egyetemista, akik úgy döntöttek, változást hoznak és a technológiát ezúttal tényleg a közösségek szolgálatába állítják. Így jött létre 2014-ben a miutcánk.hu, a szomszédság alapú közösségi oldal.

Az alapító Szabó Dávid hisz abban, hogy azok a szálak, melyek egykor természetes módon kötötték össze az egy környéken elő embereket, a technológia segítségével újraszőhetők. Nem mellesleg a fenntarthatóbb életmód kulcsa is lehet az, ha jobban ismerjük a többieket. Az miutcánk.hu egyik legnépszerűbb funkciója, hogy kölcsönkérhetjük vagy adhatjuk eszközeinket: ha egy évben csak háromszor fúrunk, akkor az egész utcának elég egyetlen fúró. A megosztás pedig csökkenti a fogyasztást, ami végső soron a fenntarthatóságot szolgálja.

Az adásban többek közt szó esik arról,

• milyen elképzelés hívta életre a miutcánk.hu-t,
• mitől más ez, mint a „hagyományos” közösségi média,
• szükség van-e vidéken is az ilyen megoldásokra,
• hogy osztanak meg a felhasználók tárgyakat és ez miért fontos,
• hogyan segítheti az oldal az önkormányzatokat, hogy jobban elérjék a helyi lakókat,
• melyek a legaktívabb felhasználói csoportok,
• hogyan ismerjük meg a szomszédainkat,
• és mik az alapító további céljai.

Az élelmiszerpazarlás az egyik legjelentősebb globális probléma. Az emberi fogyasztásra megtermelt élelmiszer nagyjából harmada végzi a kukában. Az ENSZ környezetvédelmi programjának egy korábbi becslése szerint, ha az élelmiszerpazarlás egy ország lenne, akkor Kína és az Egyesült Államok után ennek lenne a harmadik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátása. Ezt a problémát ismerte fel néhány éve pár magyar egyetemista, akik életre hívták saját élelmiszermentő applikációjukat, a Munch-ot. Az egyre sikeresebb startup socialmedia és design menedzserével, Bélavári Virággal áttekintettük, milyen válaszok léteznek az élelmiszerpazarlás problémájára, és ezen belül mi a Munch válasza. Ahogy elhangzik, az app segítségével csak itthon eddig 700 ezer adag étel menekült meg. Az adásból az is kiderül, hogy a nemzetközi terjeszkedés mellett Magyarországon is egyre többfelé csatlakoznak éttermek és üzletek a Munch-hoz valamint az is, hogy a csapat igyekszik otthon is alkalmazható élelmiszermentő megoldásokkal segíteni az érdeklődőknek.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• hogyan tud a Munch segíteni, hogy csökkenjen az élelmiszerpazarlás
• mi a fenntarthatóság három lába, és a Munch használatával hogyan tud minden láb nyerni,
• merre érdemes keresgélni, ha élelmiszermentő tippeket keresünk,
• hogy halad a magyar startup nemzetközi terjeszkedése,
• hogyan kell helyesen ejteni az app nevét,
• és hogy az élelmiszerpazarláshoz annyi üvegházhatású-gázkibocsátás társul, mint a közúti közlekedéshez.

Ürge-Vorsatz Diána fizikus, a CEU oktatója valamint az IPCC kibocsátásmérséklésekkel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke volt  Holnapután című műsorunk vendége, akivel az éghajlatváltozás jelenlegi állásáról, és a közeljövőben várható változásokról is beszélgettünk. A klímaváltozás hatásai már ma is bárki számára kézzelfoghatók – elég csak a nyaranta rendszeressé váló hőhullámokra gondolni. A következő időszakban viszont még erőteljesebb folyamatok indulhatnak, mert a kutatók szerint idén újra beindult az El Niño, mely hatással van a globális légkörzési rendszerekre, és az átlaghőmérsékletet is megdobja kissé. Ezzel párhuzamosan olyan időjárási események indulhatnak, melyek az érintett partmenti országok GDP-jét látványosan, 2-10%-kal is csökkentheti. A kutatónővel arra is kitérünk, hazánkra milyen hatást gyakorolnak a változások, a műsor második felében pedig elsősorban a megoldási lehetőségekre, az egyéni cselekvés fontosságára és a fogyasztás szerepére fókuszálunk.

Az adásban többek közt szó esik arról,
• hogy mit jelent az El Niño és milyen hatásai lehetnek,
• van-e összefüggés az élelmiszerek égbeszökő ára és a klímaváltozás között,
• mennyire vagyunk még urai a helyzetnek, meg tudjuk-e állítani a klímaváltozást,
• mit értünk billenőpontok alatt és miért fontosak,
• valóban egy összeomlás felé robogunk-e,
• hogyan lehet boldogabb az életünk úgy, hogy közben a klímaváltozás ellen is küzdünk,
• milyen eszközeink vannak a felmelegedés mérséklésére otthonainkban,
• miért érdemes fákat ültetni,
• és miért fontos megőrizni a hagyományos tudásokat.

Az energiapiac immár évtizedes távlatban egyre gyorsabb átalakuláson megy keresztül. A megújuló energiatermelés terjedésével, a háztartási kiserőművek robbanásával teljesen átalakult, a korábban nagyobb erőművekre támaszkodó rendszer. A változások új kihívást teremtettek, melyre az egyik legjobbnak tűnő válasz a teljes rendszer rezilienciáját növelő, közben a decentralizációt is erősítő energiaközösségek megjelenése lehet. Itthon egyelőre várat magára a fordulat, a néhány éve indult mintaprojektek még nem értek célba, Európában azonban több sikeres példát is találunk.

Az Ökonomy harmadik részében az energiapiac átalakulásának egyik legnagyobb ígéretét jelentő energiaközösségekkel foglalkozunk. Vendégünk Ertsey Tamás, a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetségének (MERSZ) elnöke.

Az adásban többek közt szó esik arról,

• mit jelent az energiaközösség, hogyan kell elképzelni,
• melyek az európai példák, és hogy állnak a hazai projektek,
• milyen változást hozhat a villamosenergia-iparban az energiaközösségek megjelenése,
• kik a rugalmassági szolgáltatók és milyen szerepet játszanak az villamosenergia-hálózat működtetésében,
• miként jelenthetnek kiutat az energiaválságból az energiaközösségek,
• milyen akadályai vannak egyelőre az energiaközösségek hazai elterjedésének,
• és hogyan járhatnak jól az energiaközösségek elterjedésével az áramhálózati cégek is.

Augusztus végére mintha eltűnne a madarak jó része: kevesebb látjuk halljuk őket. Vajon tényleg kevesebben vannak ilyenkor? Útnak indultak már?

A fennállásának jövőre 50-ik évfordulóját ünneplő Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, vagyis az MME szóvivőjével, Orbán Zoltánnal jártunk utána a kérdésnek. Az adásból az is kiderül, a természetvédelem, azon belül is az ikonikus fajok megmentése nem kizárólag az érintett élőlényekről szól. Amikor a madarakat féltjük, valójában magunkat féltjük: egy madarak nélküli világban ugyanis nekünk sincsenek komoly kilátásaink a fennmaradásra.

Az adásban többek közt szó esik arról,

• mennyi madár él hazánkban,
• mióta és miért költöznek a madarak,
• magyar madár-e a fehér gólya,
• mit érdemes tudni az „Év madara” programról,
• miért fontos a madárvédelem,
• hogyan tehetünk a környezetünkben élő madarakért,
• és hogyan juthatunk információhoz madárvédelmi kérdésekben.

Gyakran és sokat beszélünk újrahasznosításról, míg az upcycling fogalmával viszonylag ritkán találkozni. Pedig ez is újrahasznosítás, ráadásul a jobbik fajtából! A Holnapután aktuális adásában Dalmadi Júlia élelmiszer-futuristával, élelmiszeripari startupperrel élelmiszereink jövőjéről, akár otthoni konyhánkban is megvalósítható upcyclingról és korábban hulladékként kezelt alapanyagokról is beszélünk.

Vendégem a Transfood Mission és az Ételmentő upcycling márka alapítója, aki hosszú évek óta az élelmiszerek világában kutat és alkot. Eközben olyan jövőálló megoldásokkal próbál előállni, melyek nem csak a fogyasztói igényeknek felelnek meg, de a környezetet sem terhelik feleslegesen. Talán épp ezért titulálja magát élelmiszer-futuristának. Mint mondja, „élelmiszer-futurista bárki lehet, ehhez nincsen egy specifikus oktatás, amin részt kell venni: a kíváncsiság a legfontosabb, illetve az, hogy ne csak azokban a rendszerekben próbáljunk gondolkodni, amikhez hozzá vagyunk szokva”.

Ilyen nem szokványos rendszer az upcycling is. Ebben az esetben nem az a cél, hogy valamilyen hulladékból az eredeti alapanyagot vagy ugyanazt a terméket hozzuk létre, hanem hogy a korábban akár hulladékként kezelt anyagból valamilyen magasabb értékű terméket hozzunk létre. Ahogy Júlia mondja, ez a hétköznapokban sem teljesen ismeretlen, hiszen például egy régi bútor átfestése tipikusan ilyen dolog. Az adásban szót ejtünk ilyen élelmiszerekről, például a szezonalitása folytán aktuális dinnyehéjról, melyből többek között savanyúság, kimcsi és lekvár is készülhet.

Érdekes egyébként, hogy az upcycling egyáltalán nem új dolog, sőt régen dübörgött igazán ez a szemlélet. Hogy mást ne mondjunk, így született például a pálinka is.

Az élelmiszersivatagok kapcsán szót ejtünk arról, hogy a minőségi és mennyiségi választék mennyire nem magától értetődő. Minél kevesebb termelő, piac és bolt van a környékünkön annál nehezebben tudunk változatos élelmiszerekhez hozzájutni. Persze abban az esetben a széles választék sem segít, ha önmagunkat zárjuk szűkre szabott keretek közé. Az étkezés sok tekintetben kulturális kérdés, ami rendjén is van. De ahogy a Holnapután aktuális vendége is kiemeli, a kíváncsiság, az új ízek és ezzel egyben új kultúrák felfedezése színesíti az étkezéseinket, sőt gyakran inspirál fenntarthatóbb megoldásokra.

Több mint 30 éve működik Hortobágyon a Madárkórház. Ez idő alatt több tízezer madarat gyógyítottak meg és adták vissza a szabadságát. A Petőfi rádión illetve a Greendex podcast felületein hallgatható Holnapután című műsorunk aktuális vendége Dr. Déri János, az intézmény alapító igazgatója volt. A doktor mesélt a kezdetekről és Madárkórház jelenéről, a vadmadarakra leselkedő veszélyekről, arról, hogy mit kell tennünk ha sérült madárral találkozunk és arról is, hogy mit lenne érdemes megtanulnunk szárnyas barátainktól.

Te is lehetsz madármentő!

Az adásban szó esik arról, mi a teendőnk, ha sérült madárral találkozunk: érdemes azonnal értesíteni a Madárkórházat, és befogni a madarat. Ha van kéznél, a legjobb egy papírdoboz, melyben a madár biztonságban van és meg tud nyugodni amíg szakértő kezekbe kerül. Az intézmény önkéntesei és a szakemberek akár az ország másik végéből is megoldják a szállítást, ha sürgős az eset, a kisebb sérüléseket pedig a helyi állomásokon is el tudják látni.

A doktor arról is beszél, hogy szívesen fogadnak önkénteseket, akik akár kétkezi munkával, akár más módon is tudják segíteni a munkát. Legalább ilyen fontos viszont, hogy mivel semmilyen állami vagy önkormányzati támogatásuk nincs, ezért szívesen fogadnak anyagi és tárgyi támogatást is, valamint a Madárkórház mögött álló alapítványnak az adó 1%-át is fel lehet ajánlani. A havonta megjelenő Pusztadoktor című, ingyenesen elérhető újságban beszámolnak az aktuális feladataikról, de ugyanitt a támogatási formákról is információt szerezhetünk.

A víz a legjobban ellenőrzött élelmiszerünk. Ez viszont sajnos korántsem jelenti azt, hogy ami a csapból folyik az egészséges is egyben. De vajon ki van veszélyben, és mit tehetünk hogy garantáltan egészséges ivóvízhez jussunk? A Holnapután aktuális vendégével, Azari Katalin vegyészmérnök, ivóvíz-tanácsadóval jártuk körül a kérdéskört.

Aki jobban elszeretne mélyülni a témában, de a műsorból nem kapott választ a kérdéseire, érdemes felkeresnie az Ólom a vízben?! weboldalt.

Aki rendelt már házhoz ételt tudja: rengeteg csomagolóanyag, egyszerhasználatos műanyag dobozok özöne érkezik az étellel együtt. A Tudatos Vásárlók Egyesületének számításai szerint csak Budapesten évente több mint 13 millió műanyag eldobható ételes doboz kerül a kukába. Erre az égető fenntarthatósági kihívásra ígért választ a Rakun Dobozközösség, de hogy ez miben áll, arról Horvátth Saroltával, a startup egyik alapítójával beszélgettünk.

Jelenleg több mint száz, zömében budapesti étteremben elérhető a Rakun szolgáltatása. Vendégünk azonban arról beszélt, hogy a gazdasági nehézségek a partnereik néha csökkenő számában is megmutatkoznak, ez viszont – remélhetőleg – csupán átmeneti zökkenőt jelent a terjeszkedésben. Ezt támasztja alá például az is, hogy külföldön gombamód szaporodnak a hasonló kezdeményezések. Másfelől az is a Rakun felé tolja a vendéglátóhelyeket, hogy az egyhasználatos csomagolások ára egyre borsosabb. A többség ezt egyelőre áthárítja a vendégekre, pedig a Rakun használatával akár versenyelőnyt is szerezhetnének.

Sőt, a megoldással a fogyasztók is spórolhatnak. Számításaik szerint, ha valaki heti többször is használja a rendszert, akkor még az előfizetési díjat beleszámolva is, szemmel látható összeget takaríthat meg éves szinten, hiszen nem kell fizetni az eldobható elviteles dobozért.

A szegedi bázisú Gremon Systems Zrt a világpiac egyik vezetője az üvegházak növényfelügyeleti rendszereinek gyártásában és fejlesztésében. Évtizedes szakmai tapasztalatuk és úttörő, adatalapú megoldásaik az agrárinnovációs cégek élvonalában juttatták a ma már több mint 40 országban jelenlévő céget. A Holnapután aktuális adásában Lóczy Jánossal, a cég egyik alapítójával beszélgettünk technológiai megoldásaikról, melyek forradalmasíthatják a mezőgazdaság egyre jelentősebb ágát adó üvegházi termelést.

Világszerte szaporodnak a szivacsvárosok, illetve az ennek elve mentén megvalósított megoldások. Hogy mit jelent a szivacsváros és miért lenne fontos az alterjedés, arról Szöllősi Gáborral, a technológiák meghonosításán dolgozó Gardenfutura ügyvezetőjével beszélgettünk.

Podcastunkban  szó esik például az Miyawaki-erdőkről, a Stockholm Faültetési Rendszerről és arról, hogy merre találunk szivacsvárosokat a világban. Megtudjuk hogy otthon a kiskertben, vagy az udvaron milyen szivacsváros megoldásokat alkalmazhatunk, és természetesen arra is kitérünk, hogy lebetonozott, kész infrastruktúrával rendelkező városainkba hogyan integrálható – mindenféle probléma nélkül – az eljárás.

A szén-dioxidról jellemzően problémaforrásként, az üvegházhatáson keresztül a globális klímaváltozás egyik fő mozgatórugójaként tekintünk. Elektrokémiai eljárások segítségével viszont olyan molekulák állíthatók elő belőle, melyeknek komoly szerepe lehet a fosszilis erőforrások kiváltásában. Ezzel az ígéretes technológiával foglalkozik a magyar eChemicles Zrt. melynek vezérigazgatója, dr. Janáky Csaba volt Holnapután című podcastunk vendége.

Az élelmiszeripar hulladékaiból csodák származhatnak: a korábban akár problémát jelentő melléktermékekből egészséges prémiumtermékek állíthatók elő. Ezzel foglalkozik a Grapoila, mely a kezdetektől fenntartható módon, zerowaste működés mellett állít elő hidegen sajtolt olajokat különféle, máshol nem hasznosított magokból. Holnapután című rádiós podcastunk aktuális adásában a cég alapítójával, Pinczés Mariannával beszélgetünk.

A jövőre 15 éves Grapoila – mely mára több mint 70 főt foglalkoztat – egy egyetemi projektből indult. Az ötlet az volt, hogy borászati melléktermékekből állítsanak elő valamit. A borkészítés során visszamaradó törköly, a magok képében nagyon értékes alapanyagot rejt, melyet viszont a borászatok korábban nem hasznosítottak, hulladék lett vagy jó esetben komposztálták. Ahogy Marianna meséli, a tandíjára félretett pénzből vásárolta az első présgépet, innen pedig nem volt megállás.

Különleges hidegen sajtolt olajok

Manapság a szőlőmag mellett a szőlő héját is feldolgozzák, és a préselés végén visszamaradó magkrémet is. A magkínálat is egyre bővült. Ahogy vendégem mondja, időről–időre vannak kísérleti periódusok, amikor sok új termékük jelenik meg, a mostani is egy ilyen időszak. Így lehetséges, hogy mára már több mint 20 féle maggal dolgoznak, köztük olyan különlegességekkel, mint a málna- és a homoktövismag.

A volumen is felszökött, hiszen csak borászati törkölyből évente 1200 tonnát képesek feldolgozni. Az olajak mellett pedig a különféle étrend-kiegészítőket, liszteket és kozmetikumokat is előállítanak – megvalósítva ezzel a hulladékmentes termelést. Marianna szerint náluk semmi nem megy veszendőbe, amit más módon nem tudnak felhasználni – például a dió héját – azt fűtésére használják fel.

Hogy ezt mennyire komolyan veszik azt jól jellemzi a törlőrongyok esete is. Az üzemekben használt rongyokat úgy bérlik egy cégtől. Amikor már tisztításra szorulnak, akkor a cég elviszi őket, tisztítást előtt pedig kipréseli a bennük felgyülemlett olajat. Ezután az olaj megy a kazánba, hogy segítsen előállítani a mosoda melegvizét.

Permakultúra és edukáció

Sokszor emlegetjük manapság a körkörös gazdaságot, mint a fenntarthatóság egyik alapját. Megvalósulni viszont – néhány nagyszerű példától eltekintve – még alig–alig láttuk. A Grapoila a, remélhetőleg egyre nagyobb számú, kivételek egyike. Erről tanúskodik a cég edukációs programja is.

Budapesti telephelyükön néhány évvel ezelőtt indították el permakultúrás kertjüket. Itt minden évben több ingyenes nyíltnappal várják a látogatókat, aki a kertbejárás mellett különféle workshopokon vehetnek részt, és megtanulhatják a permakultúra alapjait. Ahogy Marianna mondja, a nonprofit láb a küldetésük, de megléte váratlanul sokszor segíti a forprofit vállalkozást is, a fenntarthatóságba való befektetés tehát kifizetődő. Az pedig csak hab a tortán, hogy a kertben termelt zöldségeket és gyümölcsöket a dolgozók – mint egyfajta cafetéria – hazavihetik.

A méhpusztulás globális jelenség. Ráadásul nem csak a mézet termelő házi méheket érinti, a legtöbb beporzó rovar populációja csökken. Beporzók nélkül viszont az emberiség napjai is meg vannak számlálva. A probléma itthon is jelen van, ráadásul augusztusban nálunk is megjelent a méhgyilkosnak tartott ázsiai lódarázs. Holnapután című rádiós podcastunk aktuális adásában Bross Péterrel, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökével beszélgetünk a kihívásokról, a beporzók és a méhészet fontosságáról, valamint arról, hogy átlagemberként mint tehetünk a hártyásszárnyúak védelmében.

A geotermikus energia fogalma ismerősen csenget valamennyiünk számára. Ez nem véletlen, hiszen Magyarország különösen gazdag e tekintetben, ahogy azt a számtalan termálvizes fürdő is bizonyítja. A geotermikus energia azonban sokkal több, mint meleg gyógyvíz. Holnapután című rádiós podcastunk aktuális adásában Lenkey Lászlóval, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszéke docensével beszélgettünk, hogy tisztázzuk a geotermikus energia fogalmát, áttekintsük hazai történetét és megnézzük azt is, hogy milyen lehetőségeket tartogat a jövőben, lehet-e például jelentősebb szerepe a fenntarthatósági átállásban.

Rendszeresen olvashatunk a sajtóban a fúziós energiával kapcsolatos áttörésekről. Néhol azt rebesgetik, hogy már csak néhány évre vagyunk attól, hogy a fúziós erőmű valósággá váljon, és nagy mennyiségben termelhessen tiszta energiát. Hogy mi az igazság a kérdésben, és hogy egyáltalán mit jelent a fúziós energia, arról Dunai Dániellel, az Energiatudományi Kutatóközpont Fúziós Plazmafizika Laboratóriumának tudományos főmunkatársával beszélgettünk Holnapután című műsorunkban.

(Támogatott tartalom)

Hazánkban az emberek többsége városlakó, így a városi fenntarthatósági kihívások egyre jelentősebbek. Számos olyan tényező van, melyek a nagyobb településen élők életminőségét befolyásolja, célzott beruházásokkal és fejlesztésekkel pedig javíthatók az eredmények. Ilyen lehet akár egy olyan egyszerű beavatkozás is, mint a faültetés. 

Beszélgetésünkben néhány ilyen beavatkozási pontot tekintettünk át, ezúttal Debrecen városára koncentrálva. Megnéztük, hogy az alföldi nagyváros milyen eszközökkel próbálja felvenni a harcot a klímaváltozás már ma is érzékelhető hatásaival, és hogyan próbálja élénkíteni gazdaságát olyan módon, hogy közben a fenntarthatósági szempontokat is igyekszik figyelembe venni.

Tata gyönyörű, barokk városának egyik ékköve az Öreg-tó, melynek partján huszonharmadik alkalommal rendezik a Tatai Vadlúd Sokadalmat november 25-én. Ennek kapcsán beszélgettem Csonka Péterrel, a természetvédelmi fesztivál ötletgazdájával és főszervezőjével az eseményről, a vadludakról és arról, hogy miként tehetnénk többet e gyönyörű madarak megvédéséért.